vallás | Emich család kalandjai - Part 2
24h-payday

vallás


[Előzmények]

A Hitler-tapasztalatot is a csoporttudat tette lehetővé. Sokan úgy akarják beállítani a dolgot, hogy Hitler a ravaszsága és szónoki készsége segítségével befolyásolt egy csoportot, nevezetesen a honfitársait. Igy mindent Hitlerre lehet kenni – és pontosan ez a magyarázat célja.

De Hitler semmit sem tehetett volna embermilliók támogatása, együttműködése és behódolása nélkül. A magát németnek nevező alcsoportnak számolnia kell a holokauszt felelősségével. Ahogy az történni szokott, bizonyos értelemben a nagyobb, emberiségnek nevezett csoport semmit nem tett, közömbös maradt az európai, a németországi szenvedések iránt, mindaddig, amíg olyan méreteket nem öltött, hogy a legmegrögzöttebb elkülönülő sem hunyhatott szemet fölötte.

Érted már, hogy közös tudat segítette világra a náci mozgalmat?  Hitler csak megragadta az alkalmat, de nem ő teremtette!

Nézzük a tanulságot, mert az a legfontosabb. Csoporttudat – elkülönülés- és felsőbbrendűség-tudattal. Hová vezetett? Félelmetes kegyetlenséghez, a kegyetlenséget tudatvesztés követte.

A merev nacionalizmusban gyökerező közös eszme eltapossa mások jogait, ám mindenkitől elvárja, hogy biztosítsa az övét, ezzel igazolva a megtorlás jogosságát, a „megoldást” és a háborút.

Auschwitz jelentette a zsidókérdés náci megoldását.

A Hitler-tapasztalatban nem az a szörnyű, hogy megesett az emberi fajjal, hanem az, hogy az emberi faj lehetővé tette, hogy megtörténjen.

Nem az a megdöbbentő, amit Hitler cselekedett, hanem hogy mennyien követték.

Nem csak az szégyen, hogy Hitler sok millió zsidót ölt meg, hanem az is, hogy zsidók millióinak kellett meghalnia, mielőtt megállították Hitlert.

A Hitler-tapasztalat célja, hogy az ember szembesüljön önmagával.

Sok jelentős tanító élt a történelem során. Bármelyikük tanítását követve megérthettétek volna, Kik Vagytok Valójában. Megmutatták nektek legmagasztosabb és leghitványabb képességeiteket.

Lélegzetelállító példákat tártak elétek arról, mit is jelent embernek lenni: hová juthat valaki bizonyos adott tapasztalatokkal, hová juthatnak és hová fognak jutni oly sokan közületek ezzel a tudatossággal.

Ne feledd: minden a tudatosság. Tapasztalatot teremt. A csoporttudatnak hatalma van. Kimondhatatlan szépségekre és kimondhatatlan szörnyűségekre képes. Csak rajtad múlik, mire használja fel a tapasztalatokat.

Ha nem vagy elégedett a csoportod tudatával, változtasd meg.

A legjobb mód mások tudatának megváltoztatására: a példamutatás.

Ha ez sem elég, alapíts saját csoportot, legyél te annak a tudatnak a forrása, melyet meg kívánsz tapasztaltatni másokkal.

Minden veled kezdődik.

Változzon a világ?  Változtasd meg magad körül!

Hitler rendkívüli lehetőséget adott erre. A Hitler-tapasztalat– ugyanúgy, mint a Krisztus-tapasztalat – tökéletes volt a maga módján, hogy rámutasson az igazságra: hogy szembesítsen önmagatokkal. Ám ezek a nagyobb tudatosságúak – Hitler és Buddha, Dzsingisz kán és Hare Krisna, Attila, a hunok királya és Jézus Krisztus – csak addig élnek, amíg emlékszel rájuk.

A zsidók azért építenek emlékműveket a holokausztnak, hogy soha senki ne felejtse el. Mert mindenkiben ott rejtőzik egy kis Hitler, csak kérdés, hogy mekkora.

A népirtás mindig és mindenhol népirtás, tökéletesen mindegy, hogy Auschwitzban, vagy Wounded Knee -ben történik meg.


Tudod, az a lényeg, hogy ha tisztán, előzetes gondolatoktól mentesen lépsz be a pillanatba, akkor megteremted azt, aki vagy, ellenkező esetben csak újra eljátszod azt, aki valaha voltál.

Úgy éled meg az életet, az örökös és végeérhetetlen teremtés folyamatát, mintha csakis újrajátszásból állna!

De hogyan utasíthatja el bármelyik józan, racionális ember, hogy a korábbi tapasztalatára támaszkodjon? Hát nem teljesen normális, hogy mindent előszedünk a szóban forgó témáról, amit csak tudunk, aztán válogatunk közülük?

Lehet, hogy normális, de semmiképp sem természetes. Azt tekintik normálisnak, ahogy valamit rendszerint elvégeznek. Ám akkor vagy természetes, amikor megpróbálsz nem „normális”-an reagálni!

A természetes és a normális nem ugyanaz. És bármelyik adott pillanatban eldöntheted, normálisan – az általános norma szerint – cselekszel, vagy úgy, ahogy természetesen jön.

Bizony mondom néked: semmi sem természetesebb, mint a szeretet.

Ha a szeretet vezérli a cselekedeteidet, akkor természetesen fogsz cselekedni. Ha félelemmel eltelve, sértődötten, ingerülten reagálsz, akkor viselkedhetsz ugyan normálisan, természetesen azonban semmiképp.


Az előző bejegyzéssel szerintem remekül egybevág az alábbi részlet :)

Mindenkinek aki inkább a szívére hallgat…

Akkor mondd el nekem még egyszer, hogy miért kerül olyan sok időmbe létrehozni a választott valóságot ?

<