étel | Emich család kalandjai - Part 2
24h-payday

étel


Az idei “torkos csütörtök” napot az Onyx étteremben ünnepeltük (tavaly a Spoon volt a soros).

A választás hirtelen történt, miután olvastam Plastik Józsi bejegyzését, akinek az Olimpia bemutatását is köszönhetjük. A degusztációs menük változtak azóta, de vannak párhuzamok.

(Ha esetleg valaki nem tudná, a “torkos csütörtök” évente fordul elő, és ilyenkor féláron van az éttermi fogyasztás az ország számos éttermében…)

Az Onyx az eddig általunk látogatott éttermek közül a legdrágább és legidegenebb. Lehet, hogy a kettő valahol a magasban össze is függ. Egy 7 fogásos degusztációs menü ára 15 000 Ft körül mozog, és ezzel még nem is nagyon lehet jól lakni (bár van benne minden herkentyű). Az Onyx a Gerbeaud cukrászda étterme, ahol hemzsegnek a díjnyertes szakácsok.

Szép reményekkel érkeztünk a helyre, és mivel Vasárnap egy családi Olimpia látogatáson estünk át, az összehasonlítás tálcán kínálta magát. Az Olimpiába visszatérni csodálatos volt. Az Olimpia etalon. Az Onyx nem lesz az.

Olimpia Onyx
Környezet Kellemes a hangulat, tágas a tér Zsúfolt, pici hely. Az asztalszomszéd válla 40 cm -re volt az enyémtől
Kiszolgálás A pincérek közvetlenek, humorosak, lazák. Érezni hogy szeretik a munkájukat. Arisztokratikus távolságtartás, profi munkások, fehér kesztyű
Tálalás Ad-hoc. Néha ötletes, néha furcsa. Nekem tetszik Megtervezett, tökéletes. Szerencsére néhány filmben láttam már, hogy kívülről befelé kell elvenni a sok sok evőeszközt :)
Ételek Az Olimpia modellje számomra a tökéletes. Az aznapi alapanyag a lényeg. Erre épül rá az aktuális, kreatív menü. Ebben a modellben látom a folyamatos lelkesedést, érzem a kísérletezés örömét, egy remek mesterszakács mosolyát nap mint nap. Negyed évente van új menü. Beszállítók, alapanyagok, tervezettség, gyártás. Egy kreatív ember ezt nem űzheti folyamatosan.
Egyéb Nem ürült ki a poharunk, ha mást nem kértünk, szikvizet azonnal kaptunk. A rendkívüli házi kenyér a még rendkívülibb sózott vajjal korlátlanul, számolatlanul fogyhatott. Az ásványvíz és a 100% -os gyümölcslé egy áron van. Azon az áron, amin már koktél se kellene. A nagy csupor rendkívüli sózott vajhoz 2×2 szelet rendkívüli kenyér járt. A kenyér gyorsan elfogyott, és érthetetlen módon vacsora végéig orrunk előtt maradt a vaj. Utoljára de nem utolsó sorban a legnagyobb levonás az árért jár. A torkos csütörtök ellenére többet fizettünk, megy egy jóval kiadósabb Olimpia menüért…

Ajvár

Ajvár

Bemutatom az Ajvárok királynőjét. Megközelíti, illetve meg is haladja a szerbia mélyén kóstolható házi változat minőségét és állagát.

Nem hasonlít a Pesti áruházakban kapható ajvárnak csúfolt, savanyú, darált valamikhez!

Sajnos Magyarországon nem szerezhető be. A termékcsalád neve: Bakina Tajna (Nagyi titka).

A kis füzetecske az alábbi tudnivalókat közli:

Az igazi házi csípős ajvár a nemzeti konyhánk egy eredeti terméke. Elkészítése kizárólag házias körülmények között Ajvár paprika (Capsicum annum) felhasználásával, nagymamáink hagyományos receptje alapján történik.

A termék a kivételes minőséget a speciális elkészítési módnak köszönheti. A paprikát fa tüzelésű sütőben kézzel forgatjuk, vesszük le a tűzről, és miután kihűlt, kézzel hámozzuk, tisztítjuk, majd őröljük és pörköljük lassú tűzön folyamatosan kevergetve. A folyamat végén a pikáns íz elérése érdekében csípős paprikával fűszerezzük. 

Az eredeti íz és kivételes minőség záloga a nagy odafigyeléssel végzett kézi feldolgozás, a sok éves tapasztalat, hozzáértés és türelem.

A termék felhasználható kenyérre kenve, sültek, előételek, húsok mellé és salátaként is. A valódi házi csípős ajvár minőségével és ízével leveszi a lábáról a legkényesebb gurmanokat is.

Nos a hír igaz. Ez a kaja valóban fantasztikus! Ha szerbiában járunk, ne felejtsünk el venni néhány üveggel!

Végezetül egy ajvár recept:

Hozzávalók:
100 db piros húsos paprika,
5 kg paradicsom,
7 dl olaj,
só,
20 gerezd fokhagyma

Elkészítés: A paprikákat megsütjük a platnin.

A paradicsomot megmossuk és megsütjük, majd meghámozzuk, és húsdarálón ledaráljuk.

Nagyobb lábasban megmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a darált paradicsomot és a paprikát, majd sózzuk, és hozzáadjuk a ledarált fokhagymát is.

Sózzuk még ízlés szerint, és kb. 1,5 óra hosszáig sűrűre főzzük.

Mikor olyan sűrű a massza, hogy a fakanál csíkot hagy benne, akkor kész az ajvár. Tiszta dunsztosüvegekbe helyezzük, lekötjük celofánnal még melegen, és kidunsztoljuk.

Megjegyzés:
Az igazi ajvárhoz, nem kaliforniai húsosat, sem masféle paprikát nem használnak, hanem kizárólag a hosszú, húsos elefántfül paprikát. A Sültpaprikasaláta is kizárólag ebből az igazi! Általában pljeskavica és csevap mellé szolgálják fel hagymával.


Ezt a szép olasz nevű finomságot hiába keressük Itáliában. Valószínűleg egy szerb pék agyában született meg ez név. Gyerekkoromban Szabadkán ezt ettük a városban hamburger helyett. Tulajdonképpen egy töltött lángosról van szó, amit nagyon könnyű elkészíteni és mindig hatalmas sikere van :) Hétvégén édesanyámat, húgomat és kis családomat örvendeztettem meg ezzel a vacsorával.

Az itt leírt adag 4 ember jóllakatását szolgálja. Hozzávalók:

  • fél kiló liszt
  • két tojás
  • fél élesztő (előzetesen megfuttatva kevés tejben)
  • két kiskanál só
  • egy evőkanál olívaolaj
  • 1- 2 kanál tejföl vagy joghurt

A töltelékhez:

  • 20 dkg kicsi kockára vágott sonka
  • 20 dkg sajt (mozzarella vagy trappista)
  • ketchup (vagy sűrített paradicsom)
  • tejföl
  • oregánó

A tészta előkészítéséhez keverjük össze az összetevőket, majd gyurmolásszuk egy darabig, amíg homogén nem lesz. Akkor jó, ha éppen csak hogy nem ragad. Ezután langyos helyen hagyjuk kelni minimum fél órán át. Ha már a 3x -osára nőtt, akkor jó lesz… Maroknyi darabokat tépjünk ki belőle, és nyújtsuk nagyjából téglalap alakúra. Tegyük az összekevert tölteléket a belsejébe, majd alaposan zárjuk le a batyut összenyomkodva a széleket.

Forró olajba dobva pár perc alatt megpirulnak, és kész is a délszláv olaszos junk(i) food.


Ebéd

Ilyen jót még életemben nem ettem!

Egy blogbejegyzés hatására helyet foglaltam az Olimpia étteremben. Annyit tudtam már, hogy ez egy rendhagyó hely, nincs étlap. Választani csak annyit lehet, hogy hány fogást kérünk… A zöldség alapanyagokat öko gazdálkodásokból nyerik, a húsokat pedig gyakran külföldről. A séf menő éttermekben dolgozott régebben, de megunta a darálót és egy kis otthonos, odafigyelős helyet szeretett volna, ahol kedvére művészkedhet az aznap beszerzett legfinomabb alapanyagokból.

Az étterem kicsi, otthonos. A pincérek valódiak, értik a dolgukat és kedvesek. Megérkezésünk után elbeszélgettek velünk, mi is a menete itt a táplálék választásnak. 3, 4, 5 vagy 6 fogást lehet rendelni, arra a kérdésre hogy mit tartalmaznak a fogások, vagy mit veszíthetünk, ha nem a 6 -ost választjuk, az volt a válasz, hogy ezt a pincérek nem tudhassák… A séf pillanatnyi szeszélyének leszünk áldozatai, pénzért. Esetleges preferenciákat, nemszeretemeket persze fel lehet sorolni, sőt akár vegetáriánusnak is lehet lenni.

Ha már lúd, legyen kövér, valamint a csemete ritkán van nem a mi jó kezeinkben felszólalással bevállaltuk mindketten a 6 -ost.

Az üdítő (házi málna szörp) megkóstolása után kellemes bizsergés vett rajtam erőt, jó lesz ez… Azonnal érkezett is a kis kenyeres kosárka friss, francia kenyérfélékkel, házi vajjal. Mind a 10 asztal tele volt, és figyeltünk nagyon, mi is vár majd reánk, de kiderült hogy kibickedés helyett akár galambcsontokat is dobálhattunk volna a levegőbe, annyira kiszámíthatatlan a következő betevő.

  1. fogás: Borjú máj, rukkolával, sült paradicsomokkal – ötből 4 pontot adtunk rá, Geninek kicsit túl véres volt, nekem kicsit rágósnak tetszett.
  2. fogás: Spenót leves, spenóttal és pirított fenyőmaggal, oliva olajjal – ezután csak pirítva eszem a fenyőmagot! A leves finom volt, de egy kicsit lehetett volna sósabb és kár hogy a spenótot még mindig nem igazán kedvelem – 3 pont.
  3. fogás: Borjú bélszín, gyalult tökkel – atyavilág, ez Isteni! A hús soha nem látott módon omlik, késre nincs is szükség. Megérkeztünk, ez a földi paradicsom! A zsenge borjúhoz hihetetlenül illik a tök. Csillagos 5 pont!
  4. fogás: Marha hátszín, párolt zöldségekkel – az előzővel nem volt összehasonlítható. A hús csúnyán alulmaradt a bélszínnel vívott harcban. A párolt zöldségek (édes kömény, retek!, répa, fehérrépa, brokkoli) viszont nagyon ízletesek voltak. 4 pont.
  5. fogás: Kacsamell csíkok kimdzsivel (koreai chilis savanyú káposzta) – madárból ilyet még nem ettem, a mell omlós, és a bőrével együtt ropogós egyszerre. Mennyei az illata. A kimdzsi (legalábbis így értettük) remekül pászol enyhe csípősségével. Egyértelműen 5 pont.
  6. fogás: Kecskeméti mangalica vajbabbal és mátrai gombákkal – nos ennél a pontnál tudni kell azt, hogy itt mi már a desszertet vártuk, és nem újabb merényletet. Akkor lett gyanús az ügy, amikor ismét nagy villát és kést kaptunk az újabb tányér mellé… Bár lehetetlennek tűnt, elfogyott ez a fogás is, lévén hogy a mangalica olyan finomra sikerült, hogy nekem eladhatták volna akár omlós tapírbébi húsnak is, annyira nem hasonlított semmire amit addig ettem. 5 pont.
  7. fogás: Olasz juh és kecskesajtok mézzel – kegyelem! szerencsére nem volt túl sok sajt, és közben érkezett a friss szikvíz is. Pompás sajtok, natúran, 5 pont.
  8. fogás: Csokis mousse, sült szilvával – a legfinomabb étcsokiból, olyan desszert, aminél jobbat csak Csenge keresztelőjén ettem (Szilárd készítette – mogyorós brownie – tejszínnel). 5 pont.
Többen kérdezték, hogy tudtuk mindezt megenni. Először is az adagok nem voltak nagyok, és lassan érkeztek. Volt idő emésztgetni, egymásra mosolyogni, jól lenni.

A város szívében dolgozva minden nap délben a bőség zavarától kűzdve tipródunk.

A környéken minden kis utca, pince, sugárút hemzseg a legkülönbözőbb etetőhelyektől. Éhes csordaként általában rá rá cuppanunk egyikre, és amíg nagyot nem csalódunk, maradunk is ott.

Jártunk így a “görög” -el, ahol 900 Ft -ért bármennyit lehetett a tányérra pakolni – itt főleg húsételek voltak.  A pénteki húsmentes napot sokáig a Luigi -ben ütöttük el, ahol nagyon finom volt a rántott sajt, persze a konda kevésbé bigott tagjai is megtalálták a számításukat.

Bodzavirág

A nevesebb teraszos éttermek menüje is vonzó kínálatot jelent, és néhány nemzetközi gyorsétterem is gyakori célpontunk. Az indiai, a török és legújabban a mexikói is kínál olyan csemegéket, melyekre időnként rámozdulunk.

Utóbbi időben a “salátás” a kedvencünk – egy nagyon pici hely, ahol csak nagyonegészségeszöldségeseket lehet enni. A zöldek frissek, az egytálak nagyon egyben vannak, törzsvendégek lettünk. A címét nem árulhatom el, mert nem fogunk elférni ha más is odajár :)

Régi kedvencünk az “üveg” volt, de egyre gyengébb minőségével elüldözött minket. Ma viszont valahogy eszembe jutott hogy megnézem hogy is vannak. A hely teljesen átalakult, “bodza” lett a neve. És nem csak a neve. Kapható bodzaszörp, bozás süti, bodzaméz, és így tovább.

 A hely nem csak nevében lett új, teljesen átalakították. Először is jóval több az asztal, és sokkal áttekinthetőbb a krétával írt menü. Az ételek neve vidám, az ízek pedig rendben vannak. Egy málnalevest ettem tökfőzelékkel és hozzá egy remek bodzaszörpöt hörpöltem melybe friss mentalevél volt törve, citromkarikákkal és szőlővel. I’ll be back!


« Előző oldalKövetkező oldal »

https://www.emich.hu" title="Emich család kalandjai">Emich család kalandjai is powered by WordPress 5.5.3