Emich család kalandjai

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Hasonló cikkek:

• Gyermekemnek, feleségemnek
• Vigyázz a madárra
• Ima a gyermekekért
• Szabi – régi képek
• Üdvözlet a polgármestertől

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

/Szabó Lőrinc/

Hasonló cikkek:

• Vigyázz a madárra
• Minden édesanyának
• Üdvözlet a polgármestertől
• Neve is van, Budapest
• A halottak hallgatásáról

Nézlek szerelmem.
Életünk szálai most,
és mindig is.

Veled és velem
Ősidők óta vártam
Isten tudta ezt…

Szamuráj voltam
Kinyitottad szememet
Nem is félek már

Párnával vártál
Kimerülten kopogtam
Egy gyertya kihúnyt.

Lét folyamomba
Deltákat sző csermelyed
Éld ezt át, világ.

Szirmokból álom,
Én mindig megcsodálom
Bölcsességedet

Nekem lettél te.
Nekünk lett egy új világ.
Ölelésedben.

Éj szeme őrizte
A csillagfény kicsordult
Nem ketten vagyunk.

Zuhanó víznél,
Emelkedő szavaknál
Szívembe bújtál

Hasonló cikkek:

• piros
• tél
• Vigyázz a madárra
• Abigélnek útravalóul
• Az Ősige

Abigél Angliába utazik hosszabb időre, neki írtam az alábbiakat:

Szia Drága Abigél!

Útravalóul szeretném megosztani veled néhány kedvenc versemet, melyek sokat jelentettek nekem egykor.

Életed legnagyobb utazását kezdted most el. A nagy utazások induláskor mindig fájnak, mert valami megszakad. Nemcsak a tér, ami elválaszt, de a vasfogú idő rágja vadul a szálakat. Ne félj. A fontos szálakban nem tehet kárt, a kacatokért pedig nem érdemes búsulni.

Elindultál egy úton, és az út végén kincset lelsz. A kincs benned van, az út – tükör. Ami felbukkan az örökké tiéd marad, egy olyan erős élmény, ami szétválaszt, felemel, megerősít és erőssé tesz.

Nekem egyszer volt ilyen elindulás élményem. Amikor a tati elhagyott bennünket, szerelmes lettem, és tudtam hogy el kell hagynom a szülővárosomat. Akkor kellett elindulnunk a tengerre. A szívem megszakadt. Neked most sokkal több szorongató érzéssel kell útrakelned. Felnézek rád.

Szeretném hogy tudd, én nagyon szeretlek. Fáj ha fáj neked, és érzem milyen nehéz most… Nehéz lesz a pillanat amikor átléped a küszöböt, és nem nézel vissza többé.

Szeretném ha éreznéd, számíthatsz rám. Az élet furcsa dolgokat művel, amiket nem értünk mindig. Te is, én is a világ furcsaságai közé tartozunk. De a világ kiszámíthatattlansága mellett tudd, hogy én védelek. Gondolattal, szóval, cselekedettel.
Szerencse kísérjen utadon.

(tovább…)

Hasonló cikkek:

• Képek januártól
• Haikuk esküvőre
• tél
• Vigyázz a madárra
• piros

piros
alvadt piros
az erek a földön
a tollak benned

benned a tollak
szúrnak bennem
a szúrnak az ágyban

az ágyban párna van
párna és én
mint te és a tollaid

egy nagy fújásra vihar lesz
megolvad a toll
elfolyik az ágy is

piros legyünk
legyünk piros madarak
kérlek, és legyen miénk a felkelõ nap

Emih Szabolcs Szolnok 1994. I 14.

Hasonló cikkek:

• tél
• Haikuk esküvőre
• Abigélnek útravalóul
• Vigyázz a madárra
• Üdvözlet a polgármestertől