Car insurance

Személyes


Szent Miklós

Szent Miklós

Részlet az Ünnepi kalendáriumból:

Az adventi időn át vezető utunkon Szent Miklóssal egy újabb kép kerül a gyerekszobába.

A Mikulás-ünnep Szt. Miklós történelmi alakjához kapcsolódik, aki a IV. században élt. A hagyomány olyan embernek ábrázolja, aki szeretetet és jóságot sugárzott, és áldozatkész volt. Ezáltal vált ő a Karácsony előkészítőjévé, és útmutatóvá, amikor minden évben, az emberben a Krisztus születése újra meg akar történni.

Szt. Miklós tudja, hogyan lehet az utat az emberi lélek legbelsejéhez megtalálni, bepillantása van a kozmikus és a földi összefüggésekbe. Képileg kifejezve nem szokványos könyve van, hanem aranykönyve. Mert az arany az igaznak a képe, és mindig ott találkozunk vele, ahol pl. a mesékben a bölcsességre történik utalás. Ebbe a könyvbe objektív módon minden bele van írva, ami történt. Mennyire szeretnénk, ha lehetne a dolgokat meg nem történtté tenni, de ez sajnos nem megy. Csak a jócselekedetek által próbálhatjuk meg az egyensúlyt helyreállítani.

A Mikulás a Krisztusgyermek előhírnökeként jön és nem, mint a morál megtestesítője, vagy megszokott nevelői segítség.

Észleli a dolgokat, de nem ítéli meg, és örömöt mutat. Mivel az iskoláskor előtti kisgyermek egészen a pillanatban, a jelenben él, legjobb, ha az aranykönyvből olyan dolgokat olvas ki, amelyek az előző néhány napban történtek. A második hétéves szakaszban lévő gyermek már vissza tud tekinteni tetteire, és el tudja határozni, hogy valamit változtasson, vagy javítson. Így a Mikulás, aki az igaz mellett áll ki, és az emberben lévő jót szólítja meg, ezen gyermekek számára segítséget jelenthet, amikor a jóakaratukhoz fordul.

Szt. Miklós ellát minket útravalóval és ezért van az a jó szokás, hogy a gyerekeknek a csizmájába teszi az útravalót.

Melyértelműen az útravaló 3 dolog lehet:
  • alma: mint minden gyümölcsök képviselője, emlékeztető a tudás fájára,
  • diók: saját erőre van szükség ahhoz, hogy a belsejéhez hozzájussunk,
  • kenyérféle, mézes vagy fűszeres sütemény: a bennük lévő anyagok a szervezetet felmelegítik, és élettelivé teszik.

Más ajándékok meghamisítják a képet, a Mikulást Jézuskává teszik.

Valamikor minden gyermekben felébred a kérdés, hogy mi az igazság, hogyan jön el hozzánk Szent Miklós. A válasz erre a következő lehet: Miklós az isteni világban, a mennyben él és minden évben egyszer kölcsönkér a földön egy emberi alakot és hangot, hogy minden gyermekhez eljöhessen.

Mai világunkban nehéz megélni ennek az ünnepnek az igazi tartalmát. A fogyasztói társadalom betolakszik a családok életébe, az ajándékozást giccses tömegáruval próbálja ellelketleníteni. A szülő feladata és felelőssége, hogy a gyerekeknek példát mutasson az ünnep által, a valódi értékek és bensőséges ünnepi hangulat megteremtésével.


Almás pite

Almás pite

Már egész jól lehet sütni – főzni Csengével és Csanáddal. A hétvégén egy nagyon szép almás pitét hoztunk össze közösen. Nekem az almapucolás művelet volt a legnyűgösebb (még ma sem tudom igazán jól pucolni…), a tésztázást viszont mindenki szerette (a nyers tésztát imádják csipegetni!)

A recept:

Csenge 2.5 bögre finomlisztet egy edénybe szitált, belekevert egy sütőport és Csanád tett bele egy csipet sót. Bele vágtam 200g apróra kockázott teavajat (én margarinnal nem szeretem), és közösen kézzel olyan zsemlemorzsa állagúra nyomkodtuk. Belemértünk ezután 2 evőkanál cukrot, 1 tojás sárgáját és 1-2 evőkanál vizet. Némi gyurmászás után lett egy kemény, de nem morzsálódó tészta, amit hűtőben pihentettünk amíg elkészült a töltelék.

A 6-7 db hámozott almát vékonyra felszeleteltem és összekevertem fél bögre cukorral amibe előtte 2 kávéskanál fahéjat és 2 evőkanál finom lisztet kevertem. A tészta 2/3 -ával kibéleltem a pite tálat, beletöltöttem az almát és lefedtem a maradék tésztával (óvatosan kell kinyújtani, a kemény tészte könnyen szakad)! A széleket összenyomkodtuk Csengével (közben a Csanád elaludt), a tetejét bekentük tojásfehérjével, megszórtuk cukorral, lyukakat vágtunk rá és bevágtuk a sütőbe. 150 fokon kb 1.5 órán át sült ilyen szép barnára.

A pite nagyon finom lett, de Csenge kifogásolta az almaszeleteket, állítása szerint a másik fajta almáspite sokkal jobb, mert abban nem látszik az alma (reszelve)…

 


A kor, amit szerettünk

A kor, amit szerettünk

Régi korok sűrített tapasztalatait olvasva, történelmi írások vagy próféciák esetleg kortárs gondolkodókat hallgatva azt érzem, nincs remény. A világ sorsa számunkra, emberek számára nem átlátható és választható csupán átélhető. Az átélés személyes mélysége az, ami számít. Az aranykor legendái és e korról mint a hosszú és lassú leépülés korszakáról mesélők (pl. védák) megérintenek és igaznak hatnak. Ilyenkor egy pillanatig elfog talán az az élmény hogy kár ezért a szép világért, de a következő pillanatban ezt érzem:

 

The year’s at the spring,
And day’s at the morn;
Morning’s at seven;
The hill-side’s dew-pearled;
The lark’s on the wing;
The snail’s on the thorn;
God’s in his Heaven—
All’s right with the world!

különös tekintettel az utolsó két sorra. (tovább…)


Az ősz leginkább babavárással telt. Geni az utolsó előtti napon is úgy mozgott, mintha nem lenne egy görögdinnye a pocakjában :)

Csengének az ovi nehezen indult, feszültségekkel terhelt évkezdéssel. Az egyik óvónéni megbetegedett, a másik pedig váratlanul elment. Azóta szerencsére rendeződött a helyzet. Balettozni is elkezdtünk, Ani-mami boszorkányos szerkójával, de egy idő után nem volt annyira vonzó a vegyes csoport. A testvérek nagyon aranyosan fogadták Csongort. Csanád eleinte még – fáradtabb perceiben – rendezett néhány féltékeny jelenetet, de ezek egyre ritkábbak.


Emich Csongor

Emich Csongor

Ez volt talán a legszebb érkezés az összes közül. Annyira nyugodt, békés és meghitt…

A két nagy Cs Adrinál, mi pedig kettesben vártunk egy éjszakán át, majd utána egészen kora délutánig, amikoris 13:43 -kor előbukkant a kis micur.

Egy kedves kollégám ezt a dalt küldte az új lakónak:

Itt láthatóak az első napok fotói:

(tovább…)


« Előző oldalKövetkező oldal »