Spanyol - Amerikai háború

Ma olvastam el ezt a nagyon híres novellát és azonnal közzé is teszem. A története is érdekes.

A novellát Elbert Hubbard írta 1899 -ben. Elbert eredetileg szappanárus volt, de nem tetszett neki ez a munka. Beiratkozott 1892 -ben a Harvardra, de itt sem találta meg amit keresett. Angliába utazott, ahol megismerkedett a nyomdászattal.

Visszatérése után elhatározta hogy író lesz, de nem igazán talált kiadót  ezért nyitott egyet saját maga számára. Hamar híres íróvá vált és rajongók seregei zarándokoltak hozzá, hogy lássák őt munka közben. Szállodát építtetett hogy el tudja szállásolni a folyamatosan özönlő rajongókat.

Nem volt elég bútora így egy helyi ácsot felkért hogy készítsen saját tervezésű bútorokat. Így indult el a bútorgyára. Hamarosan egész sereg asztalos gyártotta ezeket a bútorokat, melyek még ma is keresettek régiség gyűjtők körében…

A sikert egy aforizmával magyarázta: “Készíts egy mindenen eddiginél jobb egércsapdát és a világ odajön hozzád az ajtódig”.

Feleségével angliába utaztak, amikor hajójukat elsüllyesztették és odavesztek. Fiuk, Bert vitte tovább az üzletet.

Elbert Hubbard két magazinnak volt a kiadója. A Levél Garciának minden idők legtöbször kiadott cikke lett.

1899 Február 22 -én Hubbard és fia Bert, arról beszélgettek, hogy ki volt a kubai háború (spanyol-amerikai háború) legnagyobb hőse. A fia szerint ez Rowan volt, aki McKinley elnök megbízásából egy levelet szállított a kubai lácadónak, Garcia tábornoknak.

Másnap Hubbardnak nehéz napja volt, idegesítették a munkatársak kifogásai, akiket nem tudott rávenni arra, hogy elvégezzék a munkát. Ráébredt arra, hogy a világ valódi hősei azok, akik kérdés és kifogás nélkül elvégzik feladataikat. Kb. egy óra alatt megírta a Levél Garciának c. cikket és reggel az egyik magazinjában már meg is jelent.

Ő volt legjobban meglepve hogy hirtelen mekkora sikere lett cikkének.A New York -i vasúttársaság 500 000 másolatot kért a műből, ugyanis a vezérigazgató minden egyes vasúti munkásnak adni akart egy példány.

Hamarosan elkészültek az első fordítások is és az Orosz vasúttársaság is rendelt minden dolgozójának egy példányt, majd a Japánok ellen harcoló orosz katonáknak is kötelező felszerelésévé vált.

Elfogott orosz katonáknál lévő példányból készült az első Japán fordítás és hamarosan a Japán kormány minden tagjának kötelező olvasmányává vált. Az első világháború alatt a novellát minden amerikai tengerész is kézhezkapta.

1913 -ig 40 millió másolat készült ebből a kis műből. Azóta ez a szám 100 millió fölött lehet…

Elbert Hubbard – Levél Garciának

Ebben az egész kubai ügyben egy ember emelkedik ki emlékeim horizontján, mint világítótorony a sötét messzeségben. Amikor kitört a háború Spanyolország és az Egyesült Államok között, parancsolóan szükséges volt, hogy sikerüljön gyors kapcsolatot létesíteni a lázadók vezérével. Garcia valahol a kubai hegyekben rejtőzött — senki sem tudta hol. Posta vagy távíró nem érhette el. Az elnöknek meg kellett szereznie az együttműködését méghozzá gyorsan.

Mit lehetne tenni?!

Ekkor valaki ezt mondta neki: ’Van itt egy fickó, akit Rowannak hívnak. Ha valaki, hat akkor ő megtalálja önnek Garciát.’ Elküldtek Rowanért, odaadták neki a levelet, hogy adja át Garciának. Hogy ez a ’fickó, akit Rowannak hívnak’, hogyan vette át a levelet, hogyan csomagolta be egy olajjal átitatott bőrtasakba, hogyan varrta be kabátjába a szíve fölé, hogyan indult útnak egy csónakkal, hogyan szállt partra négy nap múlva. Kubában éjnek éjjelén, hogyan jutott el három hét múlva a sziget másik felébe, gyalog téve meg az utat egy ellenséges országban, és végül hogyan adta át a levelet Garciának — olyan dolgok, melyeket itt szükségtelennek tartok részletezni. A lényeg, amit mondani akarok: McKindley elnök adott Rowannak egy levelet, hogy vigye el Garciának. Rowan fogta a levelet, és nem kérdezte: ’Hol találom meg Garciát?’ Istenemre! Itt van egy ember, akinek alakját a halhatatlanság bronzába kellene önteni, és a szobrot minden iskolában fel kellene állítani Mert a fiataloknak nem még több könyvszagú ismeretre, nem még több ilyen vagy olyan instrukcióra van szükségük, hanem egy kis gerincerősítőre, ami arra bírja őket, hogy hűségesen kitartsanak egy feladat mellett, hogy határozottan és gyorsan cselekedjenek, hogy egyetlen célra összpontosítsák erőiket. Vagyis elvegezzék a feladatot — elvigyék a levelet Garciának.

Garcia tábornok már halott, de vannak újabb Garciák. Nincs ember, aki igyekezvén megvalósítani egy sok kezet igénylő vállalkozást, ne hőkölt volna vissza néhányszor, látva az átlagember ostobaságát — hogy az vagy nem tud, vagy nem hajlandó egyetlen feladatra összpontosítani, és azt legjobb tudása szerint elvégezni. Slampos segítség, ostoba figyelmetlenség hanyag érdektelenség, félszívvel végzett munka — ez az általános norma, és nincs ember, aki ezen változtatni tudna, hacsak minden erejét bevetve fenyegetéssel, erővel vagy vesztegetéssel nem bír rá másokat, hogy tisztességgel segítsék őt. Vagy Isten nem tesz csodát, és nem küldi el neki segítségül a Fény Angyalát. Nos, olvasóm, tégy próbát! Ott ülsz hat dolgozód van elérhető távolságban. Hívd be az egyiket, és mondd neki ezt: ’Nézze meg, kérem, a lexikont, és állítson össze nekem egy rövid anyagot Correggioról!’ Netán csendesen azt mondja majd: ’Igen uram!’, aztán elmegy, hogy teljesítse a feladatot? Esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem! Halszemével bámulni fog rád, és felteszi valamelyiket a következő kérdések közül:

• Ki az a Correggio?
• Milyen lexikont nézzek meg?
• Hol van az a lexikon?
• Erre vettek fel engem?
• Véletlenül nem Bismarckra gondol?
• Mi lenne, ha Charlie-t bízná meg vele?
• Már meghalt az ürge?
• Sürgős az ügy?
• Nem lenne jobb, ha idehoznám önnek a kötetet, és maga nézné meg?
• Pontosan mit akar tudni?

De ez még semmi! Tizet teszek egy ellen, hogy miután válaszoltál a kérdéseire, megmagyaráztad neki, hol keresse az adatokat, és miért van rájuk szükséged, el fog menni, felhajt egy kollégát, hogy segítsen neki — aztán visszajön hozzád, és azt mondja, a lexikonban nincs ilyen fickó. Lehet persze, hogy elvesztem a fogadást, de szinte kizárt. Nos, ha elég bölcs vagy, nem próbálod megmagyarázni a ’segítségednek’, hogy Correggio a C betűnél, és nem a K betűnél található. Ehelyett udvariasan mosolyogsz, és ezt mondod: ’Semmi baj! Ne törődjék vele!’ és indulsz, hogy magad nézz utána a dolognak. Ez a képtelenség a független cselekvésre, ez az erkölcsi korlatoltság, ez az akaratgyengeség, ez a vonakodás, hogy lelkesen megragadjak és felvigyek a hegyre, amit fel kell oda vinni — nos, ezek azok a dolgok, amelyek a nagyon-nagyon távoli jövőbe tolják ki az igazi szocializmust. Ha az emberek nem hajlandók önmaguk hasznára cselekedni, akkor mit fognak tenni, ha erőfeszítéseik egyformán szolgálják majd mindenki javát? Egy munkavezető kell majd furkósbottal, és pénteken az a félelem fogja helyükön tartani a munkásokat, hogy kaphatnak egyet a fejükre. Hirdess meg egy gépírónői állast, és tíz jelentkezőből kilenc nem fog tudni helyesen írni és nem is gondolja, hogy erre szüksége lenne! Meg tudna az ilyen írni egy levelet Garciának?

— Nézze meg azt a könyvelőt! — mondja nekem egy nagy gyár igazgatója.

— Igen. Mi van vele?

— Nos, ez egy jó könyvelő, de ha egy megbízással beküldöm őt a városba, lehet, hogy azt rendben teljesíti, lehet, hogy útközben megáll négy kirakat előtt, és mire beér a Main Streetre, elfelejti, mivel küldtem el őt. Meg lehet bízni az ilyen embert, hogy vigyen el egy levelet Garciának?

Az utóbbi időben sok szentimentális együttérzéseim nyilatkozásának vagyunk tanúi a ’munkásnyúzó üzemek kiszipolyozott szerencsétlenjei’ és a ’tisztességes munkát kereső hontalan vándorok’ iránt. Ezeket az érzelmeket általában a hatalom ’lélektelen’ bitorlóit ostorozó kemény szavak kísérik. Ugyanakkor egyetlen szó sem hangzik el arról a munkaadóról, aki idő előtt beleőszül a hiábavaló igyekezetbe, hogy a rendetlen ’soha – nem – csinálnak – meg – semmit – becsületesen’ -ektől tisztességes munkát próbáljon kapni. Egyetlen szó sem hangzik el arról az ismételt és ismételt próbálkozásáról, hogy hozzáértő, dolgos embereket vegyen fel. Mert akik most vannak, lógni kezdenek amint hátat fordít nekik. Minden gyárban és üzemben állandó ’gyomlálás’ folyik. A munkaadó szüntelenül igyekszik megszabadulni azoktól a ’segítségektől’, akik bebizonyították képtelenek hozzájárulni a vállalkozás sikeréhez. Mindegy, milyen szelek fújnak a gazdaságban, a rostálás állandóan folyik. A különbség csupán az hogy ha nehéz idők járnak és kevesebb a munka, a rostálás következetesebb — a nem hozzáértőknek, a tunyáknak menniük kell. Ez a természetes kiválogatódás törvénye. A munkaadót arra ösztönzik érdekei, hogy a legjobbakat tartsa meg — azokat, akik képesek elvinni a levelet Garciának.

Ismerek egy ragyogó képességű embert, aki képtelen saját vállalkozásba fogni, ennek ellenére teljesen használhatatlan egy másik ember vállalkozásában, mert állandóan magával viszi azt az őrült gyanakvását, hogy munkaadója elnyomja, vagy ha nem, akkor el akarja nyomni őt. Nem tud utasításokat adni, de nem hajlandó utasításokat elfogadni. Ha netán átadnának neki egy levelet, hogy vigye el Garciának, a válasza alighanem az lenne: ’Vigye el maga!’

Ma ez az ember munkát keresve járja az utcákat, kopott kabátját átfújja a szél. Aki csak ismeri, fél alkalmazni, mert állandóan elégedetlenséget szít maga körül. Koponyájába képtelen behatolni a józan megfontolás. Az egyetlen dolog, ami hatást tud gyakorolni rá, egy vastag talpú, negyvenötös bakancs rúgása. Tudom, hogy az ilyen lelki sérültet ugyanolyan sajnálat illeti meg, mint a testi fogyatékost. Ám legyen néhány szavunk azokért is, akik nagyszerű vállalkozásokat működtetnek, azokért, akiknek munkaideje nem fejeződik be a sziréna hangjára, és akik a szükségesnél korábban beleőszülnek abba a küzdelembe, melyet a slampos érdektelenség, a trehány ostobaság és az igaztalan hálátlanság ellen vívnak, ami e vállalkozások nélkül nemcsak éhes, de otthontalan is lenne. Netán eltúloztam a dolgot? Feltehetően igen. De amikor az egész világ a nyomortanyákról zeng, szeretnék néhány együtt érző szót szólni azokról is, akik sikeresek. Akik óriási akadályok ellenére is egységbe szervezik mások erőfeszítéseit, és sikerre visznek dolgokat, hogy aztán rájöjjenek, semmi sincs benne: semmi, csak keserves küzdelem és néhány örömteli pillanat. Hordtam kis lábaskában vacsorát, dolgoztam napszámosként, voltam munkaadó is, és tudom, mindkét fél mellett felhozhatók dolgok. A szegénység nem jelent per se kiválóságot. A rongyok nem jelentenek ajánlást. Nem minden munkaadó kapzsi és zsarnok, mint ahogyan nem minden szegény szent. A szívem azért az emberért dobban, aki akkor is jó munkát végez, ha a ’főnök’ távol van, és nem csak akkor, amikor ott áll a háta mögött. Szívem azért az emberért dobban, aki ha megkapja a Garciának szóló levelet, csendben átveszi, nem tesz fel hülye kérdéseket, és sanda gondolat nélkül — hogy valami mást tesz vele, mint hogy eljuttatja a címzetthez — teljesíti, amit vállalt. Civilizációnk fejlődése — hosszú és kitartó kutatás az ilyen emberek után. Amit ő kér, meg fogja kapni, mert szükség van rá minden városban, minden faluban, minden irodában, minden üzemben, minden gyárban. A világ sóvárog az ilyen ember után. Szükség van rá. Nagy szükség van rá. Az olyan emberre mindig szükség van, aki ’elviszi a levelet Garciának’.Hasonló írások:

• Madárszelidítés
• Munkahely és életforma – Ustream
• Ustream FTW!
• Hétköznapok – a Marketing Vezető (a száj)
• Munkát keresek

Karácsonyi pulyka

Hogy emlékezzünk mit is fogyasztottunk 2011 Karácsonyán, leírom a mi pulykánk esetét a kíméletes sütőnkkel :)

A sütő nem szándékosan kíméletes, sajnos a pulyka sütése közben jöttünk rá, hogy  160 fok fölött kikapcsol…

Nos kezdjük ott, hogy kell egy kb 5 kilós bébipulyka (ez kb 10 embernek volt elég). Előző nap elő kell készíteni, mégpedig úgy, hogy jól megmossuk. Feloldunk egy nagy fazékban, kevés vízben kb 15-20 dkg sót, belenyomunk kb. 6-8 gerezd fokhagymát és beletesszük a pulykát. Legalább fél napot kell állnia ebben a sós-fokhagymás vízben, lehetőleg hidegben (pl. hűtő).

A sütés előtt töröljük szárazra a madarat, és tömjük meg. Pl. tegyünk bele almaszeleteket, rozmaring ágakat, zellert, répát… Kössük össze a lábait, tűzzük össze a hasát, tegyük tepsibe hassal lefelé és takargassuk be alufóliával.

Most jön a sütés rész. 220 -ra előmelegített sütőbe tegyük a csibét kb fél órára, majd 130 fokon süssük 6 órán át. Egy teavajat olvassszunk fel, keverjünk bele két evőkanál mézet. A lassan puhára sült pulykáról vegyük le a takarót és kenjük be alaposan a mézes vajjal. Süssük ismét 220 fokon kb 20 percig, amíg pirosrobogósra nem sül. Utána fordítsuk meg és kenjük be a hasát is.

A pulyka a lassú sütésnek köszönhetően nagyon finom omlós lesz, a bőre pedig piros és ropogós. Jó étvágyat! :)

 Hasonló írások:

• Almás pite
• Pancerotti
• Az élesztő ébresztése, futtatása
• A tökéletes rántotta
• Sóliszt gyurma

Szent Miklós

Részlet az Ünnepi kalendáriumból:

Az adventi időn át vezető utunkon Szent Miklóssal egy újabb kép kerül a gyerekszobába.

A Mikulás-ünnep Szt. Miklós történelmi alakjához kapcsolódik, aki a IV. században élt. A hagyomány olyan embernek ábrázolja, aki szeretetet és jóságot sugárzott, és áldozatkész volt. Ezáltal vált ő a Karácsony előkészítőjévé, és útmutatóvá, amikor minden évben, az emberben a Krisztus születése újra meg akar történni.

Szt. Miklós tudja, hogyan lehet az utat az emberi lélek legbelsejéhez megtalálni, bepillantása van a kozmikus és a földi összefüggésekbe. Képileg kifejezve nem szokványos könyve van, hanem aranykönyve. Mert az arany az igaznak a képe, és mindig ott találkozunk vele, ahol pl. a mesékben a bölcsességre történik utalás. Ebbe a könyvbe objektív módon minden bele van írva, ami történt. Mennyire szeretnénk, ha lehetne a dolgokat meg nem történtté tenni, de ez sajnos nem megy. Csak a jócselekedetek által próbálhatjuk meg az egyensúlyt helyreállítani.

A Mikulás a Krisztusgyermek előhírnökeként jön és nem, mint a morál megtestesítője, vagy megszokott nevelői segítség.

Észleli a dolgokat, de nem ítéli meg, és örömöt mutat. Mivel az iskoláskor előtti kisgyermek egészen a pillanatban, a jelenben él, legjobb, ha az aranykönyvből olyan dolgokat olvas ki, amelyek az előző néhány napban történtek. A második hétéves szakaszban lévő gyermek már vissza tud tekinteni tetteire, és el tudja határozni, hogy valamit változtasson, vagy javítson. Így a Mikulás, aki az igaz mellett áll ki, és az emberben lévő jót szólítja meg, ezen gyermekek számára segítséget jelenthet, amikor a jóakaratukhoz fordul.

Szt. Miklós ellát minket útravalóval és ezért van az a jó szokás, hogy a gyerekeknek a csizmájába teszi az útravalót.

Hasonló írások:

• Szent Miklós ünnepe
• Ádvent angyalai
• Márton napi dalok
• Ádventi kert – Karácsonyi dalok
• Waldorf ovi, felvételi

Almás pite

Már egész jól lehet sütni – főzni Csengével és Csanáddal. A hétvégén egy nagyon szép almás pitét hoztunk össze közösen. Nekem az almapucolás művelet volt a legnyűgösebb (még ma sem tudom igazán jól pucolni…), a tésztázást viszont mindenki szerette (a nyers tésztát imádják csipegetni!)

A recept:

Csenge 2.5 bögre finomlisztet egy edénybe szitált, belekevert egy sütőport és Csanád tett bele egy csipet sót. Bele vágtam 200g apróra kockázott teavajat (én margarinnal nem szeretem), és közösen kézzel olyan zsemlemorzsa állagúra nyomkodtuk. Belemértünk ezután 2 evőkanál cukrot, 1 tojás sárgáját és 1-2 evőkanál vizet. Némi gyurmászás után lett egy kemény, de nem morzsálódó tészta, amit hűtőben pihentettünk amíg elkészült a töltelék.

A 6-7 db hámozott almát vékonyra felszeleteltem és összekevertem fél bögre cukorral amibe előtte 2 kávéskanál fahéjat és 2 evőkanál finom lisztet kevertem. A tészta 2/3 -ával kibéleltem a pite tálat, beletöltöttem az almát és lefedtem a maradék tésztával (óvatosan kell kinyújtani, a kemény tészte könnyen szakad)! A széleket összenyomkodtuk Csengével (közben a Csanád elaludt), a tetejét bekentük tojásfehérjével, megszórtuk cukorral, lyukakat vágtunk rá és bevágtuk a sütőbe. 150 fokon kb 1.5 órán át sült ilyen szép barnára.

A pite nagyon finom lett, de Csenge kifogásolta az almaszeleteket, állítása szerint a másik fajta almáspite sokkal jobb, mert abban nem látszik az alma (reszelve)…

 Hasonló írások:

• Pancerotti (Csenge 5 éves és 5 hónapos, Csanád 2 éves és 7 hónapos)
• Az élesztő ébresztése, futtatása (Csenge 5 éves és 5 hónapos, Csanád 2 éves és 7 hónapos)
• A tökéletes rántotta (Csenge 5 éves és 5 hónapos, Csanád 2 éves és 7 hónapos)
• Ajvár (Csenge 5 éves és 5 hónapos, Csanád 2 éves és 7 hónapos)
• Karácsonyi pulyka (Csenge 5 éves és 5 hónapos, Csanád 2 éves és 7 hónapos)

A kor, amit szerettünk

Régi korok sűrített tapasztalatait olvasva, történelmi írások vagy próféciák esetleg kortárs gondolkodókat hallgatva azt érzem, nincs remény. A világ sorsa számunkra, emberek számára nem átlátható és választható csupán átélhető. Az átélés személyes mélysége az, ami számít. Az aranykor legendái és e korról mint a hosszú és lassú leépülés korszakáról mesélők (pl. védák) megérintenek és igaznak hatnak. Ilyenkor egy pillanatig elfog talán az az élmény hogy kár ezért a szép világért, de a következő pillanatban ezt érzem:

The year’s at the spring,
And day’s at the morn;
Morning’s at seven;
The hill-side’s dew-pearled;
The lark’s on the wing;
The snail’s on the thorn;
God’s in his Heaven—
All’s right with the world!

különös tekintettel az utolsó két sorra.

Amikor lelkes fiatalok megmozdulásait, előadásait hallgatom időnként eljátszom azzal a gondolattal, mi lenne ha elhinném néhány percre, órára, napra, évre, életre hogy minden ember ilyen lelkes, nem beletörődő, tudatos és tiszta. Ha figyelmemet csak rájuk irányítom, azokra akikre érdemes, élhetek -e úgy, mintha a világ nagyobbik része nem is létezne? Vagy élhetek úgy, hogy az ablakon kitekintve egy összeomló civilizációt látok, belül pedig béke van és nyugalom?

Nem keresem a híreket, nem is figyelem őket napi szinten, de ami eljut hozzám, megerősíti bennem azt az élményt hogy a fogyasztói társadalom: kultúra gyilkos. Mindez körülöttünk, így ahogy van és amerre halad, nem tartható fenn és össze fog omlani. Szerintem ezt érzi a korosztályom (vagy a fiatalabbak) nagyobbik része is és beletörődnek. Alig alig vannak azok, akik úgy érzik, hogy ők személyesen tehetnek valamit, tehetnek bármit is a szakadék szélén. Túlságosan elhitték már azt, hogy a túlnépesedés és az erőforrások szűkössége miatt, a 7mrd ember léte hajszálon függ. Túlságosan elhitték azt hogy csak ez a típusú rendszer és kultúra az, ami még életben tud tartani ennyi embert. Talán abba sem gondolnak bele, hogy a 7mrd ember mekkora hányada él már most is a pokolban.
Kicsit mindenki körülöttem arra játszik, hogy időt nyerjen, húzza az időt valahogy. Pl. úgy, hogy emigrál “jóléti” államokba, ahol néhány évtizeddel később következhet be az összeomlás. Van aki pont ezért marad, mert azt érzi, hogy ott már meg is történt ez az összeomlás és itt még van hátra néhány évtized.

Jómagam is azt éreztem és kicsit érzem ma is, hogy a gyermekeim miatt menni kellene, minél messzebre (pl. Ausztráliába). Olyan helyre, ahol legalább a jómódúaknak van lehetősége minőségi életre, minőségi kultúrára. Ahol a jómódúak közé kerülni valamivel könnyebb. Ahol pénzért lehet még választani minőségi óvodát, iskolát, lakóhelyet, táplálékot, levegőt és vizet.

Nem hiszem, hogy meg tudom, sőt azt sem hogy meg kell fordítanom a világ vagy az ország sorsának alakulását. De azt hiszem és érzem hogy feladatom jó példát mutatni, legalább a velem kapcsolatba lépő személyek miatt. Azt mutatni, hogy lehet másképpen és lehet jobban élni.

Lehet élni a városban úgy, hogy nem a város levegőjét szívom és szennyezem, nem azt és ott vásárolok ami a legkényelmesebb, nem úgy szórakozom, dolgozom, gyógyulok és szülök ahogy a város szerint kellene.

Keresni, illetve ha nem találom, építeni szeretném a számomra és családom számára elfogadható alternatív valóságot, bízva abban, hogy ez a valóság kapcsolódik más, hasonló gondolkodású ember valóságához.

Civil mozgalmakban való hozzájárulásaim és tájékozódásaimból azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy a világ káprázata túlságosan sokszínű, Maya fátyla túlságosan ráncos ahhoz hogy egyetlen közös koherens világképe legyen akár csak egy maroknyi embernek is. Lehet, hogy a világképek néhány pontban hasonlítanak, de számtalan egyéb ponton el fognak térni. Ez bizony a mai “kultúra”, a rengeteg zaj hatása, amiből mindenki kicsit mást tart meg információként, tájékozódási pontként…

Bábel van.Hasonló írások:

• Csengével beszélgetünk
• Transzformáció
• Csengét megfertőzte a Miért vírus
• Brainwave Synergy
• Csenge el és beszólások

Csengének az ovi nehezen indult, feszültségekkel terhelt évkezdéssel. Az egyik óvónéni megbetegedett, a másik pedig váratlanul elment. Azóta szerencsére rendeződött a helyzet. Balettozni is elkezdtünk, Ani-mami boszorkányos szerkójával, de egy idő után nem volt annyira vonzó a vegyes csoport. A testvérek nagyon aranyosan fogadták Csongort. Csanád eleinte még – fáradtabb perceiben – rendezett néhány féltékeny jelenetet, de ezek egyre ritkábbak.

• Állatkert (Csenge 5 éves és 4 hónapos, Csanád 2 éves és 6 hónapos)
• Képek januártól (Csenge 5 éves és 4 hónapos, Csanád 2 éves és 6 hónapos)
• Áprilisi képek (Csenge 5 éves és 4 hónapos, Csanád 2 éves és 6 hónapos)
• Augusztusi képek (Csenge 5 éves és 4 hónapos, Csanád 2 éves és 6 hónapos)
• Október (Csenge 5 éves és 4 hónapos, Csanád 2 éves és 6 hónapos)

Emich Csongor

Ez volt talán a legszebb érkezés az összes közül. Annyira nyugodt, békés és meghitt…

A két nagy Cs Adrinál, mi pedig kettesben vártunk egy éjszakán át, majd utána egészen kora délutánig, amikoris 13:43 -kor előbukkant a kis micur.

Egy kedves kollégám ezt a dalt küldte az új lakónak:

Itt láthatóak az első napok fotói:

Jókívánságok:

Hasonló írások:

• Palya Bea – Szülésdal
• A szülés valódi természete
• Geréb Ágnes mint szakorvos
• Otthonszületett gyermek anyakönyveztetése
• Magyarország a téves információk hálójában

http://www.aszulesvaloditermeszete.eu

„Amikor eléred minden fény határát
és megteszed az első lépést az ismeretlen sötétjébe,
hinned kell, hogy két dolog történhet:
lesz valami szilárd, amin megállhatsz,
vagy megtanulsz repülni.”

Patrick Overton: The Leaning Tree

A kiállítás most Kapolcsra utazik és kibővült egy online változattal is. Csenge két képen szerepel :)

http://www.youtube.com/watch?v=93vNjZyCu60Hasonló írások:

• Palya Bea – Szülésdal (Csenge 5 éves és 1 hónapos)
• Emich Csongor megérkezett (Csenge 5 éves és 1 hónapos)
• Geréb Ágnes mint szakorvos (Csenge 5 éves és 1 hónapos)
• Otthonszületett gyermek anyakönyveztetése (Csenge 5 éves és 1 hónapos)
• Magyarország a téves információk hálójában (Csenge 5 éves és 1 hónapos)

Az utat hosszas szervezés előzte meg, végül 5 naposra terveztük. A gyerekek Mezőkövesden maradtak. Repülőjegyet még április környékén vásároltuk, igen jutányos áron, viszont a szállás ára igencsak megdobta a római költségeket. Ráadásul mivel nem jártunk még Rómában nem volt igazán jó elképzelésünk arról, milyen szállás is lenne a megfelelő. Vittünk magunkkal egy kölcsön iPad -et és útitársunk volt 3 kölcsön objektív (EF17-40mm f/4L USM, EF100 f/2.8 Macro USM, 70-300 ?? – köszi Janó még egyszer!)

Utazásunk naplója következik!

Nulladik nap

Persze otthon maradt néhány dolog, ez szinte törvényszerű. Pl hiányzik egy jó könyv többet is kiválasztottam az útra. Nálam van három szuper objektív, de Canon töltőt nem hoztam…

Buktunk 20 EUR -t amiatt, mert nem nyomtattuk ki az indulás előtt a jegyeket.

Az út nem volt hosszú, viszont a reptéren tekeregtünk vagy egy órát, mire találtunk mefelelő transzfert (végül vonattal mentünk be: 14 x 2 EUR)

A szállás… Végülis nem aludni jöttünk. Szerintem legközelebb olyan szállást keresünk ahol van internet.

Első nap

A reggeli nem volt izgalmas, de a kávé fincsi volt. Most éppen egy olyan helyet keresünk, ahol nyomtatni lehet. Vettünk ugyanis jegyeket a Colosseumba és Vatikánba, de ezeket ki is kellene nyomtatni.

Bejutottunk a Colosseumba. Kicsit még zizi vagyok, de a látvány, az élmény hatalmas. A pénztáros jó fej volt, elküldhettem az email címére a jegy URLjét és ő kinyomtatta.

Második nap

Harmadik nap

Vatikán…

A Vatikánig metróztunk, 1 EUR a bármely irányba 75 percig metrózás.

A Vatikánba nincs belepő, csak a múzeumba van. A múzeumba belépéssel lehet eljutni a kertbe és a Sziksztuszi kápolnába is. A bazilikának a Dómjába érdemes felmászni. A lift csak kb félútig visz!

A Vatikánban fotózáshoz kellett volna az állvány és nem kellett volna vinnünk a kis bicskát (sajnos odaveszett valamelyik kapunál).

A Vatikán figyelemreméltó társa a Római romoknak. A dómból lenézni döbbenetes. És benn, lépten-nyomon óriások műveibe botlasz. Az egész területet, a múzeumokkal és kápolnákkal csak rohanva lehet végignézni egy nap alatt.

Este a trevinél kötöttünk ki, majd hazafelé felpattantunk a 175 -ös buszra

Negyedik nap

Ötödik nap

Laza nap volt, viszonylag. Viszonylag azért, mert bár nem mászkáltunk annyit, mint szoktunk, de már eléggé el voltunk fáradva ahhoz, hogy ezt is soknak érezzük.

Maggiore, Forum Romanum kintről (belehallgattunk jó szokásunkhoz híven egy egy lelkes idegenvezetésbe), Capitolio tér, Capitolio múzeum (a farkas, Caravaggio képek, sok sok szép és híres szobor), Lojolai St ignácz temploma.

Délutánra már nagyon megéheztünk és ismét a Pantheon környékén ültünk be kajálni (elég fullos menük 9.50 – 16 EUR). Ezután elindultunk a Borghese park felé, de útközben rájöttünk, hogy mindent láttunk ott már amit csak szerettünk volna. Beugrottunk a St Magdalena templomba, és ettünk egy nagyonfinom 3 EUR-s fagyit egy nagyon mufurc fagyisnál.

Eljutottunk nagy nehezen a spanyol lépcsőig. Kicsi pihenés után majdnem találtunk egy postát, ami miatt majdnem későn értünk a buszunkhoz (175). Az Altavilla szállóban felkaptuk a nagyobbik csomagot és vonattal elrobogtunk a reptérre (14×2 AUR). A repülő 1.5 órát késett.

Néhány gondolat és ötlet Rómából

Hasonló írások:

• A nagy utazás
• Val Thorens 2011
• Kinga lagzija
• Nyaralás Bibinje -ben
• Mountain View, San Francisco, California

Az alábbi kis videó azoktól a barátoktól érkezett, akik nem tudtak jelen lenni a bulin:

http://www.vimeo.com/24644518Hasonló írások:

• Csenge és mamája
• Genovéva névnapjára
• Csanád 1 éves!
• Csenge 3 éves
• Gyerek és anyanap