deviantart.com

Szabadkán, mielőtt eljöttünk volna, volt két nagy akváriumom (120l körül) és 2 kicsi, halak neveléséhez. Sikeresen pároztattam és neveltem fel sziámi harcos halakat, vitorlásokat, zebrákat és persze elevenszülőket. Emlékszem előfordult, hogy a közeli általános iskolából hazakéredzkedtem amikor szültek a halaim, hogy időben kivegyem a nevelőmedencéből az esetleg éhes anyukát…Édesapámnak sok sok akváriuma volt fiatal korában (úgy képzelem, hogy egy egész szoba tele akváriumokkal, növényekkel és a zongorával), leginkább tőle tanultam az alapokat. A nagy akváriumok még a régi szilikonragasztók előtti idők hagyományaképpen fémvázasak voltak.

Azok voltak ám a szép idők! Élő eleségre vadásztunk hétvégente, a palicsi tóban vizibolhát és cyclopsot kerestünk, a város széli ülepítő csatornából pedig hordtuk haza a bűzös de tubifex -szel teli sarat. Hamarosan ki lettünk morogva a lakásból a hagyományos nagylábosban-melegítsd-a-sarat-amíg-a-tetejére-nem-jönnek-a-kukacok művelet bűzös végeredménye miatt, és már a nagymamám sem látott szívesen amikor a saras vödörrel megjelentem. A folyamatot végül sikerült optimalizálnom úgy, hogy homokot szórtam a sárra és vizet öntöttem rá, a férgek pedig, hogy ne fulladjanak meg, 1 nap után feljöttek a felszínre tekeregni…

Naponta vezettem a naplómat az akváriumokban történt botrányokról, szerelmekről. Talán ekkoriban maradtam ki azokból az élményekből ami a kocsmakultúrámat felépíthették volna. A vitorláshalakat a barátaimnak tekintettem. Meg voltam győződve, hogy megismernek és integetnek amikor a nevükön szólítom őket. Kukó, Narvál és a legerősebb – Herkules, akit egy kis fertőzés miatt a kórház medencébe szerettem volna átemelni, de szerencsétlenül ráesett a fedőüveg és kipukkant az úszóhólyagja… Hogy micsoda szép temetése volt! Gipszből sírt építettem, fakeresztet is kapott és a környékbeli gyerekek csak virággal jöhettek a végső búcsúra. Ma is ott porlad a fenyőm alatt, Szabadkán. Úgy emlékszem még sírtam is…

Emlékszem még a kapkodásra, amikor valami kis fertőzés miatt metilinkéket csepegtettem a vízbe, és a csepegtető kupak kihuppan és az üveg tartalma a medencébe zúdult. Milyen gyönyörű kék felhő keletkezett, mint egy fordított atomgomba. A legnehezebben a kulikulikat és az algaevőt tudtam kihalászni. A hatalmas (Stendhal halnak is nevezett) Labeo Bicolor nem élte túl a kalandot, a többiek megúszták.

Szóval ezekhez hasonló előzmények után, a Szilárdéktól örököltem egy ragasztott, keresztmerevítős, 130l -es medencét (ők ugyanis kiköltöztek Dublinba). Nagyon örültem, bár sejtettem hogy innen még hosszú út vezet a ficánkoló halakig… Mivel náluk egész jól be volt építve a medence, a fölötte lévő szekrényhez voltak erősítve a fénycsövek. Amit fel tudtam használni az maga a medence és a viszonylag új szűrő… 3 hal is érkezett, egy hatalmas aranyhal (őket nem igazán kedvelem, így a kerti tóba került – állítólag látta valaki hogy másnap valamilyen vadállat elfogyasztotta), egy gyöngygurámi (sajnos ő nem élte túl a viszonytagságokat) és egy algaevő, aki még mindig Kulcsiéknál vendégmunkáskodik.

Folyt. köv…