Az idei nyár különösen alakult. Mivel május óta nem volt munkahelyem, és az időközben elvállat munkák csak lassan alakulnak pénzzé, valamint a különböző támogatásokkal is csavarok voltak, igencsak centiznünk kellett a pénzekkel.

Remekül elvoltunk, sokat lehettem otthon, viszont nem volt lehetőségünk utazni. Sabunike -re más okok miatt se nagyon tudtunk most lemenni, erről talán később írok majd még, viszont Gáspár és Erzsike egy last last last minute útra lecsapva leugrottak Bibinje -be, és vitték a kis családomat is. Szerencsémre Adri a 20 -i ünnep előestéjén szintén utánuk indult, és az ő lendülete engem is levitt Egonnal együtt.

Így az idén sem maradt ki teljesen a Tenger élmény, bár Bibinje nem lesz a kedvencem… Mindenesetre jókat lubickoltunk, voltunk fagyizni Zadarban valamint egyik nap a környék legjobb strandján, Petrcane -ben időztünk. Aznap – lévén csak 6 km -re volt – elmentem az alvó Csengével a Sabunikei házhoz is, ahol már csak Suzi és Zeljko voltak, de legalább kicsit beszélgettünk velük is.

Egyelőre csak az én fotóim, a többi hamarosan következik…