A Ghi -t én általában házi vajból készítem, bár van néhány márkás vaj típus is, ami viszonylag tiszta, és finom ghi készülhet belőle.

Legalább fél kiló vaj kell hozzá. Egy lábasban felolvasztom a vajat, és a legkisebb lángon tovább forralom. Ilyenkor a vajban lévő víz forr, és fehér színű hab keletkezik, ami feljön a vaj tetejére. Ha elég sűrű a hab, akkor egy evőkanállal le lehet szedegetni, de nem feltétlenül kell, ugyanis egy idő után magától szétesik, és eltűnik. Ilyenkor kell nagyon figyelni, mert a lábas alján összegyűlt “vajalja” még tovább forr, de amint elfogy belőle a víz, hirtelen felhevül, és odaéghet. Szóval ha hab eltűnt, vagy már csak nyomokban látható, le kell venni a tűzről. A ghi aranysárga, átlátszó zsiradék, amit ilyenkor óvatosan egy tűzálló tároló edénybe öntök. Miután lehűlt, a ghi olyan állagú és színű lesz kb. mint a kikristályosodott méz (csak nem ragad…)

A ghít elsősorban főzéshez használjuk. Fokozza az ételek ízét, elősegíti a tápanyagok felszívódását, és mind a három dósát nyugtatja. A fűszereket érdemes ghíben hirtelen kisütni, mivel ez segíti eljuttatni a fűszerek lipidben oldódó részeit a lipid alapú sejtfalakba. A ghí segít bizonyos fűszerek csípős, melegítő minőségét ellensúlyozni. Hűt, és a Pitta dósát nyugtatja, így csökkenti a fűszerek izgató hatását.