24h-payday

kirándulás


Weinebene

Weinebene

Idén úgy alakult, hogy csak ketten mentünk el sielni Csengével Weinebene-be.

Az út kb 5 óra hosszú volt, és már érkezésünkkor látszott hogy hóban nem lesz hiány, sőt…  Viszont az is látszott már az első este, hogy Csenge ízlésének és a sítábor menüjének lesznek összeütközései. Második nap bevezettük a pontgyűjtést, minden teljesen megevett étel 5 pontot ért, a megkóstolás 1-et. A gyűjtött pontokat eleinte igazi pónilóra szerette volna beváltani és amikor már Liliék és más gyerekek is pontokat kezdtek gyűjteni a lóra, kezdtem aggódni, de szerencsére a végére sikerült ezt az elképzelést átalakítani másra.

Szinte minden nap szűz hó volt a pályán, napközben is esett vagy 10-20cm, ilyen hóviszonyok között talán még soha nem sieltem/boardoztam. A fák között, a pályán túl igazán izgalmas volt ha nem volt elég a lendület, mert négykézláb is alig lehetett araszolni a mély és puha friss hóban.

Csenge eleinte idegenkedett a síiskola gondolatától, de a tanárok nagyon aranyosak és profik voltak, a 4. nap végére már alig várta a tanítást. Persze sokat csúsztunk együtt is. A 3. napon 3-körül Csenge már eléggé fáradt volt és fázott is, így elindultunk hazafelé (a ház az egyik felvonó aljában volt). A legfelső felvonóról elindultunk lefelé, de a nagy ködben (felhőben) eltévesztettük a pályát és az egyetlen fekete pályán fogtuk ki. Mire leértünk már mindenből elege lett. Egy kis lábmelengetés után elindultunk fel, de félúton kiesett a felvonóból. Nagy nehezen átevickéltünk az erdőn a szűzhóban, vissza a pályára… Még nehezebben lejutottunk a felvonó aljába, ahol kiderült hogy a felvonót már leállították és nincs lent senki (ráadásul fogalmam sem volt hol is vagyunk pontosan). Felhívtuk Bogáékat, akik szerencsére elég gyorsan kerítettek egy ratrakot. Írigykedtek is a fiúk Csengére este a vacsoránál, nem sokan utaztak már ekkora lánctalpassal :)


Ábel Kinga lagziján jártunk Kanizsán. Nagyon jó volt újra találkozni a rokonokkal (sokukat csak a mi lagzinkon láttuk). A hely, a kajapia és a zenekar fantasztikusak voltak és itt debütált az új fényképzőgépünk is, amiről később írok majd.

A picurok kidőltek nem sokkal 9 után, így Mariannáékhoz vittem őket aludni.

Másnap Ani-mamival Palicson jártunk, meglátogattuk Emi-nénit és pizzáztunk egyet a Bossban.


Az időjárás mostanában nem igazán szabadidőbarát, de adott nekünk egy értékelhető szombatot :)

Délelőtt pancsoltunk a kertben és megnyírtuk egymást a füvön. Csanád elég drasztikusan férfiasodott a hirtelen 7mm -es haja miatt…

Délután felnyergeltük az új bicajokat és a gyerkőcöket is nyeregbe ültettük. Csenge egy nagyon kényelmes és praktikus gyerekülésben foglalt helyet Geni mögött, Csanád pedig a hátamon lógott a hátihordozóban. A Városmajor park -ig gurultunk el, itt töltöttünk el egy kellemes délutánt Árpiékkal.

A visszafele út nem volt könnyű, de legalább nem fáztunk :)

Vasárnap – Geni szülinap – ezúton is:

BOLDOG SZÜLINAPOT SZERELMEM!

Sok gyerek volt fenn Nikiéknél, mi is csapódtunk… Nem merészkedtünk a tömegek közé, de jól éreztük magunkat.


Volt ismét sok esemény, Ani-mami születésnap gyermekvasúttal, Vikivel és Tomival, Csanád majdnem megtanult egyedül járni és április végén még egy kicsit kórházban is voltunk (Csanád hörghurutja ijesztővé vált)…


Csenge első aktív sí élményén vagyunk túl. Remekül éreztük magunkat! A szállás és a kaja szerény volt, de a pályák és a hó kárpótoltak bennünket. Adrienn velünk volt, így 3 felnőtt 2 gyerek variációban, két síbérlettel egész jól ki tudtuk tölteni sízéssel, boardozással a napokat.


Következő oldal »