24h-payday

kaland


Egy rövidke videó készült Csenge idei kalandjairól:

 


Na jó, csak egy sikló, de hatalmas élmény volt a lurkóknak. A kertben fogtam meg, és majd egy órán át játszottak vele, sétáltatták, simogatták, …

Mielőtt Csengének adtam volna, kipróbáltam milyen amikor megharap. Kb annyi mint egy gyík harapása, mivel nincs neki foga…

A folyamatos szülői felügyeletnek köszönhetően a kígyó nem szenvedett maradandó károsodást és végül sikerült elbújnia.


Az év hidegen kezdődött, és rögtön bele is vetettük magunkat a téli örömökbe :)

Csütörtökön szánkózni voltunk a Normafánál. A -8 fok ellenére remekül szórakoztunk, bár Csengének új volt még a szánkóval száguldás, egy idő után ráérzett…

Pénteken egy last minute snowboard szervezéssel Abigéllel Stuhlecken találtuk magunkat. A hajnali 5 -kor keltünk, de sajnos így is késve érkeztünk, irgalmatlanul nagy volt a tömeg. A fenti parkolókba már nem is engedtek fel, lenn pedig a 3 pénztárnál 5 hatalmas sor kígyózott. 11 óra előtt néhány perccel kerültünk sorra, ami csak azért volt kicsit bosszantó, mivel 11 órától már néhány euróval olcsóbb jegyet lehet venni. A hideg és az  általános hóhelyzet ellenére elég jegesek voltak a pályák, viszont jó hír, hogy eltüntették a felső, hosszú csákányos felvonót, és helyette egy vadiúj narancssárga 6 üléses viszeget fel. A fenti hüttében még mindig nagyon finom a gőzgombóc! Összességében jól éreztük magunkat, kellemesen elfáradtunk, de a tömeg miatt szerintem egyszer elég volt idén Stuhleckből.

Szombaton szünet, és vasárnap pedig egy különös korcsolyázás figyelt be. Kövesden jártunk, és vittük a korikat is. Dél körül nekivágtunk a télnek, volt egy kósza hír arról, hogy a Zsóri fürdőben az élménymedence körbe korizható. Hittük is meg nem is, először inkább a kavicsos tónak vettük az irányt. A tó be van ugyan fagyva, de nem láttunk rajta egyetlen nyomot sem, így továbbálltunk a Zsóri felé. Besomfordáltunk hátra, a kénes termálban lubickoló elvetemültek között, és meglátogattuk az élményt. Tényleg tele volt vízzel, és tényleg be volt fagyva emberesen. Előkaptuk a korikat, és Csenge, a Kismama és jómagam köröztünk amíg meg nem fagytunk :) Szeretem hogy ilyen őrült a családom!

Hétfő pedig ugyebár hokinap, és végre felavathatom a vadi új hokiütőmet :)

hokiuto_bauer_one50comp_uj


Manók lakta erdők

Manók lakta erdők

Régen jártam már Erdélyben. Sepsiszentgyörgyre utaztunk annak idején Istvánnal. Akkor láttam a Szent Anna tavat, és környező látnivalókat. Geni még egyáltalán nem járt a keleti hegyekben.

Hétvégén picit pótoltunk.

Tervezgettük hogy mit is lehet elérni néhány nap alatt, és Adrienn javasolta hogy látogassuk meg a Pádis -t. Közel van és csodaszép. Elkezdtem könyveket, blogokat, fórumokat olvasni, és nagyjából körvonalazódott az útvonal. Lóritól kaptunk térképet, de a legtöbb hasznát a geocaching.hu -ról letöltött környékbeli ládaleírásoknak és a turistautak.hu -ról begyűjtött Russa térképeknek vettük.

Útközben, Mezőkövesden hagytuk Csengét, és csütörtökön reggel elindultunk az ismeretlenbe. Ákos szerint Romániában jók már az utak. A határon átérve ezt a véleményt gyorsan átírtunk magunkban. Mivel nekem épp felújítás alatt áll a jogsim, odaát Geni vezetett. Szegény küzdött is az egérrágta országúttal és az őrült módon közlekedő helyiekkel…

(tovább…)


Ez a szép nyári történet 2005 -ben esett meg velem, lássátok:

Siklóernyős indulásTörtént 4 éve, hogy Brac szigetén – Bolon nyaraltunk. Aki járt már arra, ismerheti a Zlatni Rat – felülről legendásan szép strandját, ami egy türkizkék tenger által övezett hófehér szarvként nyúlik az Adriába. A szarv, az áramlásoktól függően kanyarodik valamelyik irányba. A sziget közepén egy meglepően hirtelen hegy emelkedik a magasba, csalogatóan hívogatja az ernyővel érkezőket. Állítólag reggel – délelőtt szinte minden nap lehet itt repülni valamelyik irányba.

Egyik reggel el is indultunk az én Roland barátommal hogy meghódítsuk a sziget légterét. A starthelynek tűnő tisztásra egy turista látványosságnak látszó romos épülettől nem messze találtunk rá. A kilátás felülmúlhatatlan! Nem volt erős idő, a lefele út csendes gyönyörködtető pillanatokkal telt. Kattogtak a fényképezőgépek, készültek a giccses képeslapra való fotók.

Napok óta figyeltük a terepet, és úgy ítéltük meg, hogy a látványos strand szarv végén mindig kevés a turista, valamint szép – akadálymentes, gömbölyű fehér kavicsos a talaj. Egyszóval jó lesz ott leszállni és fürdőzni az ámuló turista hadak irigykedő tekintetében.

Zlatni RatRoland le is szált, fürdőzött stb…

Én hogy még több képeslap készülhessen a “szarv” egyik partja mentén suhantam, és megpillantottam két sellőlányt a vízben, akik hevesen integettek. No gondoltam “ez még belefér”, és tettem egy kört, oly lazán, mintha egy sirály, a vacsora utáni hazafele úton lábát lógatva épphogy érintve a habokat, búcsút intene a végtelen ebédlőasztalnak.

A kör végül mégsem lett annyira nagyon laza.

A tenger fölé érve akkorát süllyedtem, hogy már csak abban reménykedhettem, szárazon megúszom a kis kitérőt, és elérem a partra való merőleges vetületemet. Hunok büszke leszármazottjaként hujjogtam a szétrebbenő strandolók felé, akik a történelmet megismételve rebbentek is szépen a hujjogást hallva. Nem így a napernyők. Rezzenéstelenül meredeztek felém, mint a lovasrohamot beváró léhűtő szuronyosok. Sikerült kettőt kikerülnöm, mire a harmadig feltartóztatni próbált, én meg egyszerűen félrerúgtam.

A nudista oldalSebesültek száma 1 férfi, akit a ráboruló napernyő az arcán megkarcolt. Ezután jött csak a nemulass! Várva a jogos elismerést és éljenzést, vállbaveregetést és cvikipuszit, szerényen mosolyogva hátraléptem kettőt. Hirtelen feltűnt, hogy itt mindenki teljesen pucér, és mindenki teljesen pipa.

Néhányan megragadtak és németül üvöltve ráztak, miközben én még összekötve jó öreg ernyőmmel nem igazán tudtam moccanni. Tudtam hogy itt csak a mélyen megbánó, fájdalmas tekintettel úszhatom meg a lincselést, de a felháborodott pucér tömeg lilára üvöltött pofa és egyéb zacskókkal, lengő tekékkel, annyira mulatságosan festett, hogy vigyorogtam végig. Közben megérkezett a rendőrség is, itt bevetettem a tanulatlan, ártatlan magyar figurát, aki nem is érti hogy hogy került ilyen helyzetbe, sőt semmilyen nyelven nem ért, és nem is tudja nagyon jól hogy mit is dumálnak ezek egymás között horvátul.

A sellőlányoknak sikerült közben jeleznem, hogy óvatlanul cipeljék el az ernyőt és a hozzá tartozó cókmókot, valami boldogabb öbölbe. Amikor a rendőrök elvonultak tanácskozni, hogy most mit is tegyenek, megérkezett néhány nudlista turista, akik őszintén meghatva bizonygatták hogy ez volt a nyaralásuk legszebb élménye, és  gratuláltak a landoláshoz. Mivel megkaptam a várt dicséretet, nem vártam meg a rendőrök tanakodásának eredményét, szép lassan eloldalogtam.

Így esett a nudlistákkal packázó pimasz kamikaze ernyős hős története. Valóban.


Következő oldal »