24h-payday

idézet


William Blake: The Tyger

William Blake: The Tyger

Köszönöm Ria a születésnapi idézetet, verset!

Kigyűjtöttem a legnépszerűbb fordításait, nekem a Szabó Lőrinc féle tetszik most jobban:

(tovább…)


Komjáthy Jenő: Az Ősige

Én vagyok a világ,
A nyilvános titok;
Számtalan személyben
Egyetlen egy vagyok.

Az egyetlen törvény
Vagyok én, az élet;
A világos örvény
Én vagyok a lélek.

Mert én vagyok az ész,
A teremtő elme;
Én az üdv, a szellem
Szertelen szerelme.

Én vagyok az álló
S a száguldó jelen;
Egyetlen érzésben
Örvénylő értelem.

Végtelen végekben
A középpont vagyok;
Az időben nyugszom,
A térben rohanok.

Világokat nemző,
Mindeneket látó;
Az örök körökben
Én vagyok az átló.

Ki vagyok örökké
És mindenütt minden:
Én vagyok az Ige,
Én vagyok az Isten.


Khalil Gibran: A próféta kertje

Misztikus kert

Misztikus kert - devianart.com

Almusztafa hallgatott, a messzi dombokat nézte és a távoli levegőeget, hallgatásba rejtve felindultságát.
Egy idő múltán így szólt:

  • Barátaim és útitársaim! Szánandó az a nemzet, ‘melynek hite sok van, de vallása nincs.
  • Szánandó az a nemzet, ‘melynek tagjai nem maguk szőtte ruhát hordanak, nem maguk aratta gabona kenyerét eszik, és nem maguk szüretelte szőlő borát isszák.
  • Szánandó az a nemzet, ‘mely hőssé emeli a zsarnokot, és jótevőnek tartja a hódítót.
  • Szánandó az a nemzet, aki álmában lenéz egy szenvedélyt, ‘melynek ébren odaadja magát.
  • Szánandó az a nemzet, ‘mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, mégha nyakát kard és tőke övezi is.
  • Szánandó az a nemzet, ‘melynek államférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás.
  • Szánandó az a nemzet, ‘mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse.
  • Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még a bölcsőben pihennek.
  • Szánandó az a nemzet, ‘mely széthasadt, és minden része nemzetnek hiszi magát.

Egy nagyobb családi mátrixban mindenkinek jut egy fontos szerep. Ezt a szerepet lehet persze váltogatni, de mivel a családtagok ritkán találkoznak, nehéz módosítani az egyszer már kialakult képen.

Pl. Ákos az utazó szerepet választotta, aki a leginkább mesélni szeret útjairól.

Anikó a nárciszlelkű, soha fel nem növő lázadó.

Gáspár az aktív, beszólogatós, kohéziós mágneses erő.

Adrienn a kedvessége és jó szíve ellenére fekete bárány szerepet játszik.

Erzsike az idézetgyűjtő, segítőkész naív lélek

Geni a spiritusz, az őszinte mozgató erő

Én valószínüleg az okoskodó furafigura vagyok…

Ami miatt ebbe a postba belekezdtem, az Erzsike legutóbbi idézete:

Wass Albert: Szeretném

Szeretném ha egyszer az lennék,ami lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki: megsajnáltam a hitetlenségedet, háborgásodat, s neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat az önéletedet. Neked adom a teremtésedet. Akkor azt mondanám: legyek erő, a végtelenség ereje, aki nem néz hátra csak előre, s nem hallja a mult idők zenéjét.
Legyek az őskor mitikus gigásza, aki számára nincsen vég, határ, hogy két karommal a világot rázzam s a hitemet az igazságomat belesüvöltsem, belekiabáljam.
Eszme legyek kirobbanásra kész. Szent Géniusz hatalmas és merész. Aki előtt a végtelen szabad!
Erő legyek kiben nem él az álom, ki győzni tudjon Olimosz-csatákon. Kiben jövendő nagy világok élnek, ki a babonának és hitetlenségnek kiszúrja titokzatos Küklopsz – szemét.
Erő legyek nagy alkotó erő, romboló világokat teremtő, kinek lelkében eszme-lángok égnek, s nem fél a Halál sötét szellemének bátran büszkén a szemébe nézni.
Erő legyek: jövő ködébe látó, erő legyek: nagy eszmékért csatázó.
Zengjem a ködös mindeségen át, egy új teremtés király-himnuszát!
S ha egyszer majd az idő műhelyéből, jönnek tüzesebb világ – hajnalok.
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok!
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami igazán lenni akarok!

Akármennyire is divat ma szidni Budapestet, én szeretem. A minap beleolvastam néhány blogba, és az alábbi bejegyzés megtetszet, átkoppintottam:

Múlt hét péntek, megfeszített hét után kerékpáros csavargás. Andrássy út – Deák tér – Károly krt – Múzeum körút – Kálvin tér – Ráday utca – Pollack Mihály tér – Bródy Sándor u. – Múzeum krt. – Ferenciek tere – Dunakorzó – Deák tér – Andrássy – Dózsa György – Vágány utca – Reiter Ferenc -Szegedi út… Veronka meg a kedvenc kis bringásszoknyájáben csak suhan és issza magába a huszonnyolc éve ismert város csodáit, illatait, hangjait, arcait.

És otthon, hazatérés után, mint egy kiskölyök a titkos dobozából mosolyogva pakolom elő a kincseket: az eldugott kis tereket, egy macskaügyességű biciklisfutárt, a kihalt utcákat, a semmiből előbukkanó százéves fákat, amelyeket körbenőtt a város, a sokféle arcot, a kivilágított kirakatokat, a hajókat a Dunán, a giccs határát súrolgató naplementét, az Oktogonon a Burger előtti találkozásokat, egy szórólapozó lányt aki olyan könnyedén lépdelt a kocsik között mint egy tündér, egy kilesett elsőrandit, az egyik ötcsillagos ház teraszán szóló dzseszt, a tehenekkel fényképezkedő turistákat, gyrososfiú mosolyát, egy felújított homlokzat részletét, a szerelmespárt akik körül láthatóan megszűnt a tér és az idő, az Andrássy fáinak szmoggal dacoló illatát, az állatkertnél az állatok és a szalma meleg kipárolgását, egy portás egyenruhájának apró részleteit és még annyi annyi annyi mindent.

Neve is van…

—–

Tilarma blogjából: http://tilarma.freeblog.hu


Következő oldal »