24h-payday

étterem


Ábel Kinga lagziján jártunk Kanizsán. Nagyon jó volt újra találkozni a rokonokkal (sokukat csak a mi lagzinkon láttuk). A hely, a kajapia és a zenekar fantasztikusak voltak és itt debütált az új fényképzőgépünk is, amiről később írok majd.

A picurok kidőltek nem sokkal 9 után, így Mariannáékhoz vittem őket aludni.

Másnap Ani-mamival Palicson jártunk, meglátogattuk Emi-nénit és pizzáztunk egyet a Bossban.


 


Golden Gate Bridge (deviantart.com)

Golden Gate Bridge (deviantart.com)

 

Jól indult ez az év. Gyula (a Ustream magyar főnöke) egyszer csak jelezte, hogy lesz ismét egy nagy céges rendezvény, amire ki kell repülnie és nekem is mennem kell.

Nagyon megörültem a dolognak, ami hamar számos tennivalót generált. Először is új útlevelet kellett sürgősen csinálnom (1 héten belül!), ugyanis a november óta létező vízummentességhez csak az azonosító csippel ellátott útlevelet fogadják el. Az útlevél időben elkészült és kitöltöttem egy webes űrlapot a vízummentességhez, ami azonnal el is fogadta a jelentkezésemet (minden USA -ra veszélyt jelentő múltbeli történetemet firtató kérdésre nemmel válaszoltam).

Az út San Franciscoig eseménytelenül telt, azon kívül hogy a Párizsba tartó gépet majdnem elkéstük… A Párizsi átszállás után egész jót aludtunk a gépen. Mivel előző nap éjjel semmit nem aludtam, ezt nem volt nehéz kivitelezni :) Útközben a telefonokon játszottunk, olvastam illetve a gép kicsi személyes képernyőjén megnéztem egy filmet.

A JetLag nyűgeit sikerült megúsznom odafele és visszafele is, mivel az utazás előtti napon már úgy időzítettem az alvásomat, hogy a cél időzónához igazodjon (vagy csak szerencsés alkatom van).

A reptéren Chris kollégánk várt minket. Az első benyomás az USA -ról (Californiáról) az volt, hogy feltűnően melegebb van és feltűnően kevés a fehér ember. A diverzitás nem csak az ember típusok esetében jelentős, hanem minden tekintetben.

A Hotel Zico -ban elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy gyors zuhany után elrobogtunk a Ustream irodába. A kinti iroda kívülről nézve egy kicsi szállodának tűnik, a folyosókon szőnyeggel. Belül viszont egy nagyon zsúfolt egyterű iroda fogad. Az embereknek szinte összeér a könyökük.

A csütörtöki nap hátralevő részében beugrottunk Chrissel egy Apple Store -ba, mivel én nem vittem ki gépet. El is hoztunk egy 15” -os gyönyörű MacBook Pro -t (amit vasárnap ki is cseréltünk a boltban egy másikra, mivel ferde volt a háza és billegett az asztalon…).

 

Snoop Dog

Snoop Dog

 

Péntek a nagy Company Meetinggel kezdődött. Az irodához közeli bérelt konferencia teremben rendeztük meg, kb. 40 ember volt jelen. Jöttek a Business Development részlegtől L.A -ből, Brad Texasból, mi ketten Budapestről. E meetingek részben a vezetők lelkesítő beszédeire építenek, részben pedig a különleges meglepetés vendégekre. A magyar csapat mindvégig jelen volt Skype konferenciahívás segítségével.

A rendezvény nagyon jó hangulatban telt, a hírességvendég Snoop Dog volt személyesen.  A rendezvény után valamennyit még egyeztettünk, beszélgettünk a kollégáinkkal, de elég gyorsan leléptek a hétvégi pihenés irányába. Egyedül Chris tartott ki mellettünk (akiről pedig kiderült, hogy egy Maori leszármazottja)

A hétvége lazulással telt, voltunk moziba (nincs helyjegy!), hamburgereztünk (kedvenc helyük az In N Out), vásárolgattunk. Szombaton nekivágtunk egy kis felfedező túrára a nekünk bérelt autóval. Megkerestük a környéken székelő híresebb irodákat, cégeket. A Web2 világ java ott tanyázik… Facebook, Twitter (ők a városban), Google, Apple, … Láttuk a Stanford egyetem impozáns kupoláját is.

 

Google

Google

 

A környék városkái, mint Mountain View, Sao Paolo, Cupertino kertvárosszerűek. A legtöbb ház könnyűszerkezetes (a földrengések miatt) és olyan alacsony mint egy garázs. A növények csodálatosak még így télen is. Vezetni furcsa, mert benne van a levegőben az, hogy létezik néhány íratlan szabály, amiről nem tudsz. Minden kereszteződésnél van tábla, sokszor mindegyik irányból van Stop tábla. Először furcsa volt az is, hogy piros lámpánál szabad jobbra fordulni…

Vasárnap Johnnal bementünk San Franciscoba. A város tetszett ugyan, de furcsa volt itt is a hihetettlen diverzitás. A partmenti épületeknek sincs semmi közös koncepciója, mindegyik más és más. A villamosokról nem is beszélve :) Valahogy végig az volt az érzésem, hogy lakói nem tudják belakni ezt a város, kiterjeszteni a  jólétet az egészre. Kicsi, zárt részeken működik a luxus a pompa, de a városkép szedett – vedett, nyomába sem ér egy dalmát vagy görög tengerparti városnak.

Viszont ettünk hatalmas tarisznyarákot (pontosabban John kérte ezt az egyik legnevesebb Fischerman’s Wharf -i étteremben), majdnem eljutottunk az Alcatrazba, átautóztunk A hídon megnézni a kilátást és keresztülhajtottunk a szivárványszínű zászlós negyeden is.

Mindent összevetve remekül telt ez a néhány nap, alig várom hogy ismét repülőre pattanjak :)


Az idei “torkos csütörtök” napot az Onyx étteremben ünnepeltük (tavaly a Spoon volt a soros).

A választás hirtelen történt, miután olvastam Plastik Józsi bejegyzését, akinek az Olimpia bemutatását is köszönhetjük. A degusztációs menük változtak azóta, de vannak párhuzamok.

(Ha esetleg valaki nem tudná, a “torkos csütörtök” évente fordul elő, és ilyenkor féláron van az éttermi fogyasztás az ország számos éttermében…)

Az Onyx az eddig általunk látogatott éttermek közül a legdrágább és legidegenebb. Lehet, hogy a kettő valahol a magasban össze is függ. Egy 7 fogásos degusztációs menü ára 15 000 Ft körül mozog, és ezzel még nem is nagyon lehet jól lakni (bár van benne minden herkentyű). Az Onyx a Gerbeaud cukrászda étterme, ahol hemzsegnek a díjnyertes szakácsok.

Szép reményekkel érkeztünk a helyre, és mivel Vasárnap egy családi Olimpia látogatáson estünk át, az összehasonlítás tálcán kínálta magát. Az Olimpiába visszatérni csodálatos volt. Az Olimpia etalon. Az Onyx nem lesz az.

Olimpia Onyx
Környezet Kellemes a hangulat, tágas a tér Zsúfolt, pici hely. Az asztalszomszéd válla 40 cm -re volt az enyémtől
Kiszolgálás A pincérek közvetlenek, humorosak, lazák. Érezni hogy szeretik a munkájukat. Arisztokratikus távolságtartás, profi munkások, fehér kesztyű
Tálalás Ad-hoc. Néha ötletes, néha furcsa. Nekem tetszik Megtervezett, tökéletes. Szerencsére néhány filmben láttam már, hogy kívülről befelé kell elvenni a sok sok evőeszközt :)
Ételek Az Olimpia modellje számomra a tökéletes. Az aznapi alapanyag a lényeg. Erre épül rá az aktuális, kreatív menü. Ebben a modellben látom a folyamatos lelkesedést, érzem a kísérletezés örömét, egy remek mesterszakács mosolyát nap mint nap. Negyed évente van új menü. Beszállítók, alapanyagok, tervezettség, gyártás. Egy kreatív ember ezt nem űzheti folyamatosan.
Egyéb Nem ürült ki a poharunk, ha mást nem kértünk, szikvizet azonnal kaptunk. A rendkívüli házi kenyér a még rendkívülibb sózott vajjal korlátlanul, számolatlanul fogyhatott. Az ásványvíz és a 100% -os gyümölcslé egy áron van. Azon az áron, amin már koktél se kellene. A nagy csupor rendkívüli sózott vajhoz 2×2 szelet rendkívüli kenyér járt. A kenyér gyorsan elfogyott, és érthetetlen módon vacsora végéig orrunk előtt maradt a vaj. Utoljára de nem utolsó sorban a legnagyobb levonás az árért jár. A torkos csütörtök ellenére többet fizettünk, megy egy jóval kiadósabb Olimpia menüért…

Ebéd

Ilyen jót még életemben nem ettem!

Egy blogbejegyzés hatására helyet foglaltam az Olimpia étteremben. Annyit tudtam már, hogy ez egy rendhagyó hely, nincs étlap. Választani csak annyit lehet, hogy hány fogást kérünk… A zöldség alapanyagokat öko gazdálkodásokból nyerik, a húsokat pedig gyakran külföldről. A séf menő éttermekben dolgozott régebben, de megunta a darálót és egy kis otthonos, odafigyelős helyet szeretett volna, ahol kedvére művészkedhet az aznap beszerzett legfinomabb alapanyagokból.

Az étterem kicsi, otthonos. A pincérek valódiak, értik a dolgukat és kedvesek. Megérkezésünk után elbeszélgettek velünk, mi is a menete itt a táplálék választásnak. 3, 4, 5 vagy 6 fogást lehet rendelni, arra a kérdésre hogy mit tartalmaznak a fogások, vagy mit veszíthetünk, ha nem a 6 -ost választjuk, az volt a válasz, hogy ezt a pincérek nem tudhassák… A séf pillanatnyi szeszélyének leszünk áldozatai, pénzért. Esetleges preferenciákat, nemszeretemeket persze fel lehet sorolni, sőt akár vegetáriánusnak is lehet lenni.

Ha már lúd, legyen kövér, valamint a csemete ritkán van nem a mi jó kezeinkben felszólalással bevállaltuk mindketten a 6 -ost.

Az üdítő (házi málna szörp) megkóstolása után kellemes bizsergés vett rajtam erőt, jó lesz ez… Azonnal érkezett is a kis kenyeres kosárka friss, francia kenyérfélékkel, házi vajjal. Mind a 10 asztal tele volt, és figyeltünk nagyon, mi is vár majd reánk, de kiderült hogy kibickedés helyett akár galambcsontokat is dobálhattunk volna a levegőbe, annyira kiszámíthatatlan a következő betevő.

  1. fogás: Borjú máj, rukkolával, sült paradicsomokkal – ötből 4 pontot adtunk rá, Geninek kicsit túl véres volt, nekem kicsit rágósnak tetszett.
  2. fogás: Spenót leves, spenóttal és pirított fenyőmaggal, oliva olajjal – ezután csak pirítva eszem a fenyőmagot! A leves finom volt, de egy kicsit lehetett volna sósabb és kár hogy a spenótot még mindig nem igazán kedvelem – 3 pont.
  3. fogás: Borjú bélszín, gyalult tökkel – atyavilág, ez Isteni! A hús soha nem látott módon omlik, késre nincs is szükség. Megérkeztünk, ez a földi paradicsom! A zsenge borjúhoz hihetetlenül illik a tök. Csillagos 5 pont!
  4. fogás: Marha hátszín, párolt zöldségekkel – az előzővel nem volt összehasonlítható. A hús csúnyán alulmaradt a bélszínnel vívott harcban. A párolt zöldségek (édes kömény, retek!, répa, fehérrépa, brokkoli) viszont nagyon ízletesek voltak. 4 pont.
  5. fogás: Kacsamell csíkok kimdzsivel (koreai chilis savanyú káposzta) – madárból ilyet még nem ettem, a mell omlós, és a bőrével együtt ropogós egyszerre. Mennyei az illata. A kimdzsi (legalábbis így értettük) remekül pászol enyhe csípősségével. Egyértelműen 5 pont.
  6. fogás: Kecskeméti mangalica vajbabbal és mátrai gombákkal – nos ennél a pontnál tudni kell azt, hogy itt mi már a desszertet vártuk, és nem újabb merényletet. Akkor lett gyanús az ügy, amikor ismét nagy villát és kést kaptunk az újabb tányér mellé… Bár lehetetlennek tűnt, elfogyott ez a fogás is, lévén hogy a mangalica olyan finomra sikerült, hogy nekem eladhatták volna akár omlós tapírbébi húsnak is, annyira nem hasonlított semmire amit addig ettem. 5 pont.
  7. fogás: Olasz juh és kecskesajtok mézzel – kegyelem! szerencsére nem volt túl sok sajt, és közben érkezett a friss szikvíz is. Pompás sajtok, natúran, 5 pont.
  8. fogás: Csokis mousse, sült szilvával – a legfinomabb étcsokiból, olyan desszert, aminél jobbat csak Csenge keresztelőjén ettem (Szilárd készítette – mogyorós brownie – tejszínnel). 5 pont.
Többen kérdezték, hogy tudtuk mindezt megenni. Először is az adagok nem voltak nagyok, és lassan érkeztek. Volt idő emésztgetni, egymásra mosolyogni, jól lenni.

A város szívében dolgozva minden nap délben a bőség zavarától kűzdve tipródunk.

A környéken minden kis utca, pince, sugárút hemzseg a legkülönbözőbb etetőhelyektől. Éhes csordaként általában rá rá cuppanunk egyikre, és amíg nagyot nem csalódunk, maradunk is ott.

Jártunk így a “görög” -el, ahol 900 Ft -ért bármennyit lehetett a tányérra pakolni – itt főleg húsételek voltak.  A pénteki húsmentes napot sokáig a Luigi -ben ütöttük el, ahol nagyon finom volt a rántott sajt, persze a konda kevésbé bigott tagjai is megtalálták a számításukat.

Bodzavirág

A nevesebb teraszos éttermek menüje is vonzó kínálatot jelent, és néhány nemzetközi gyorsétterem is gyakori célpontunk. Az indiai, a török és legújabban a mexikói is kínál olyan csemegéket, melyekre időnként rámozdulunk.

Utóbbi időben a “salátás” a kedvencünk – egy nagyon pici hely, ahol csak nagyonegészségeszöldségeseket lehet enni. A zöldek frissek, az egytálak nagyon egyben vannak, törzsvendégek lettünk. A címét nem árulhatom el, mert nem fogunk elférni ha más is odajár :)

Régi kedvencünk az “üveg” volt, de egyre gyengébb minőségével elüldözött minket. Ma viszont valahogy eszembe jutott hogy megnézem hogy is vannak. A hely teljesen átalakult, “bodza” lett a neve. És nem csak a neve. Kapható bodzaszörp, bozás süti, bodzaméz, és így tovább.

 A hely nem csak nevében lett új, teljesen átalakították. Először is jóval több az asztal, és sokkal áttekinthetőbb a krétával írt menü. Az ételek neve vidám, az ízek pedig rendben vannak. Egy málnalevest ettem tökfőzelékkel és hozzá egy remek bodzaszörpöt hörpöltem melybe friss mentalevél volt törve, citromkarikákkal és szőlővel. I’ll be back!