24h-payday

emlékek


 

deviantart.com

Szabadkán, mielőtt eljöttünk volna, volt két nagy akváriumom (120l körül) és 2 kicsi, halak neveléséhez. Sikeresen pároztattam és neveltem fel sziámi harcos halakat, vitorlásokat, zebrákat és persze elevenszülőket. Emlékszem előfordult, hogy a közeli általános iskolából hazakéredzkedtem amikor szültek a halaim, hogy időben kivegyem a nevelőmedencéből az esetleg éhes anyukát… (tovább…)


Talán az esős idő miatt. Talán mert kicsit fáradt vagyok. Előbukkantottam néhány régi kedves melódiát délről…:

Tovább is van ha a továbbra kattintasz itt alant…

(tovább…)


Palics - A bagolyvár

Palics - A bagolyvár

A gimnázium első két évét Szabadkán töltöttem. Fiatalkorom legemlékezetesebb két éve volt ez. Ekkor alakultam át furcsa, különc, öntörvényű és egyedülálló ifjúból furcsa, különc, öntörvényű, lányokkal is szóba-álló és barátokat kereső ifjúvá.

Szabadka a fiataloké volt. A város pont akkora, hogy gyalog mindenki be tud jutni a központba, és ezért minden este, de tényleg minden este a város tele van fiatalokkal. Pesttől alig 200 km -re délre mediterrán hangulatú korzó, és mindenki kinn ül és kávézik és cseveg és találkozik.

Mivel én későn eszméltem rá a társasági élet nagyszerűségére, nem alakult ki semmilyen fogyasztói kultúrám, ez ma is meglátszik rajtam, egy étteremben, kávézóban esetlenül mozgok. Akkoriban játéktermekbe jártunk, legyőztünk minden ninját és szörnyet. Akkoriban korcsolyázni hívtuk a lányokat. Meg etno táborba jártunk, meg éjjel háztetőről csillagokat bámultunk és határoztunk meg a Fürkész zsebkönyvből.

Határozotton jó és melengető érzés, amikor ezekre visszaemlékszem. A háborúval picit megváltozott minden. Szolnokon nem találtam a helyem. Minden hétvégén HAZAutaztam, ott éltem akkor is amikor itt voltam. És most is hiszek a fiú lány barátságban, de ezt majd máskor mesélem el.

Mivel a kapcsolat folyamatos és nagyon intenzív volt, természetesen ballagtam is az osztályommal. Két gimnáziumi ballagásom volt. A ballagás után és a háború alatt a barátok szétszaladtak. Viszont most, 15 év után ismét találkozhattam az osztállyal.

Jelentem, már nincs meg az osztályom. Ott ültek körülöttem emberek, anyák és apák, mesétek búsvidám élettörténeteket és én csak néhányukra tudtam őszintén figyelni. Zsoltra, aki Indiában él már 4  éve és Zitára, aki a legjobb barátom volt és belül az is maradt, de félresikerült döntések miatt nem tudtunk eddig beszélni egymással.

A találkozó után Palićra mentünk, ahol a szabadtéri színpadon ekofest fesztivál zajlott éppen. Két nagyszerű koncertet élvezhettünk. Mivel egyre jobban esett, a másodiknál a rézfúvós banda felhívta a közönséget a fedett színpadra, és ott táncoltunk – ugráltunk a balkán dallamokra.

Másnap egy egészen másik nap jött, de erről majd máskor.


Gyerekkoromban nagyon sokszor találtunk ki új játékokat. A környékbeli gyerekek rendszeresen jöttek hozzánk, és mi animáltuk őket a legkülönfélébb módokon. Szilárd általában sportjátékokat talált ki, versenyeket szervezett. Mérte a fejlődést, a gyerekek alig várták a jó időt, az új olimpiákat.

Repülőverseny

Az én egyik kedvenc játékom a papírrepülő verseny volt. 5 repülő versenyzett, egy alapvonalról dobtam el őket minél messzebbre. Ahová estek, onnan indult a következő kör. 3 dobásból kellett minél messzebb jutniuk. A nyertesek “érmeket” kaptak, amit színes pöttyök formájában rá is rajzoltam az oldalukra. Három “aranyérem” – sárga pötty után a versenyzők medált kaptak. Volt medál a 6, 9, 12, 24 aranyéremért is. Az eredményeket ünnepélyesen és nagy élvezettel egy kis kockás füzetbe vezettem. A repülőknek változatos fantázianevük volt: Stargazer, Commodore, Titanic (ő igen sikeres – kartonpapírból készült darab volt), Enterprise, …

A környékbeli gyerekek voltak a nézők. Alig várták az újabb gépcsodák vagy újabb medál megjelenését, és nagy izgalommal követték az eseményeket. Nem nevezhettek be saját repülőt, nem érhettek hozzá a repülőkhöz, de a füzetet hozhatták utánam és a kiváltságosok meggyújthatták az áldozati oltárt. Ugyanis ha egy versenyen egy repülő utolsó lett, halálfejet rajzoltam rá. Ha összegyűlt 3 halálfej, ünnepélyesen elégettük. Megemlékeztünk esetleges sikereiről, nagy versenyeiről, majd picit megöntöztem benzinnel, és felgyújtottuk. A ceremóniát azok a szerencsések úszhatták meg, melyeknek sikerült már medált szerezni. Ők 3 vereség után az aggok csapatába kerültek, és időnként rendeztünk ilyen oldtimer versenyt is.

Autóugratás

Az autóugratás a repülős játék fedett pályás megfelelője volt. Csak az én kisautóim játszhattak, és más nem érhetett hozzájuk (furcsa kisfiú voltam, azt mondják – nem értem miért..). Volt egy hatalmas szőnyeg a szobánkban, ennek egyik végén felsorakoztak a járművek. Egyetlen gurítással át kellett hogy jussanak a szőnyegen. Amelyiknek nem sikerült, vagy felborult, az kiesett. A dolgot az tette izgalmassá, hogy  minden gurítás után egyre jobban feltekertem a szőnyeg szélét, így egyre nagyobbakat ugrottak a kocsik. Szilárdnak volt még két versenye, egy üveggolyós és egy gyufaszálakból épített autópálya verseny (legalább 5-8 doboz gyufából…).

Társasjátékok

A bolti társasjátékokat általában nem találtuk elég jónak. Sokat terveztünk, rajzoltunk újakat. Emlékszem egyszer karácsony előtt meglestük az ajándékok rejtekhelyét, és egy StarWars társast találtunk. A pályát megrajzoltuk az eredeti alapján suttyomban, de a szabálykönyvet nem néztük át, a pályára mi találtuk ki a szabályokat. Amikor megkaptuk az eredeti társast, nagy csalódás volt, a mi változatunk minden szempontból összetettebb és élvezetesebb volt :)

Később iskolában  sok labirintusjátékot rajzoltam az osztálytársaknak.

Kvízjátékok

Emeletes ágyunk volt, és nem túl magas szekrények teteje. Egyszerre 3 – 4 ember versenyezhetett úgy, hogy nem látták egymást. Általában én voltam a műsorvezető, és a kérdések kitalálója (leginkább természettudományból ihletett kérdéseket tettem fel).

Pálya és szerep játékok

Az akadálypályák építését és az ezzel kapcsolatos szerepjátékokat élveztük talán a legjobban. Egyre bonyolultabb és nehezebb akadályokat találtunk ki, melyek során az egész lakás egy idegen bolygóvá vált. Én szerettem eljátszani a kiszámíthatatlan idegen lény szerepet, akit az űrhajósok ébresztettek fel. Ilyenkor improvizálnom kellett a kegyetlen és jópofa viselkedésmintákat, a többiek pedig próbáltak olyan stratégiákat kidolgozni, hogy ne kerüljenek egy rettentő lény csapdájába, de azért meg tudják szerezni a célul kitűzött kristályt.

Mindezek azért bukkantak elő az emlékeimből, mert a minap Csengének ugróiskolát rajzoltam. A leányzó amióta csak jár, nagyon élvezi az ugrálást. 2-3 m -ről is leugrik az ölembe, közben a levegőben megpördül. Az ugróiskola szabályait fél óra alatt elsajátította, így elkezdtük a játékot továbbfejleszteni. Bevezettük a pörgő köröket, a futó kígyórészt, a piros pöttyöknél tapsolást és még sok mást :)

De beszéljen inkább a videó:


Szabadka éjjel

Szabadka éjjel

Szabadka a szülővárosom.

Elmesélek egy rövid történetet:

Egy srác a legjobb barátjával DJ -ként dolgozott egy disco -ban. Egyik este, a háború peremén, amikor a táncparketten többszázan ropták, katonák érkeztek. Körbevették a helyet, és mindenkit igazoltattak. A 16 évnél idősebb fiúkat bepakolták a teherautókra. A DJ srác is elmúlt már 16, de a katona végigmérte, és visszaküldte a helyére, hogy legyen aki szórakoztassa az ottmaradottakat. A barátok, ismerősök közül néhányan soha nem jöttek haza.

A srác úgy döntött hogy másik országba költözik, nem várja meg míg ő is sorra kerül. Édesapja az első behívót követően motor “balesetet” szenvedett, majd amikor másodszor is behívták, köddé vált. A srácnak a szíve szakadt meg, még a háborúban is jobb volt neki otthon, mint az új hazában. A legszörnyűbb az új helyen a széthúzás volt. Nem értette, hogy mi értelme a gonoszkodásnak egy osztályon belül, miért bántják az erősek a gyengébbeket és miért nem tart össze az osztály egyáltalán!? Honnan a sok önzés és miért nincsenek mély beszélgetések?

A srác eleinte, amikor csak tehette hazarohant Szabadkára feltöltődni. A sors úgy hozta, hogy ezt könnyen megtehette, mivel édesapja a MÁV kórházban dolgozott…. Sok sok év alatt megszokta az új hazát, de gyökeret verni nem tudott. Időnként feltör benne a családépítési vágy, ilyenkor keblére ölelné a legtávolabbi hírből ismert rokont is, máskor pedig menne tovább, tovább, igazi földet keresni…


Következő oldal »