24h-payday

Csenge


Weinebene

Weinebene

Idén úgy alakult, hogy csak ketten mentünk el sielni Csengével Weinebene-be.

Az út kb 5 óra hosszú volt, és már érkezésünkkor látszott hogy hóban nem lesz hiány, sőt…  Viszont az is látszott már az első este, hogy Csenge ízlésének és a sítábor menüjének lesznek összeütközései. Második nap bevezettük a pontgyűjtést, minden teljesen megevett étel 5 pontot ért, a megkóstolás 1-et. A gyűjtött pontokat eleinte igazi pónilóra szerette volna beváltani és amikor már Liliék és más gyerekek is pontokat kezdtek gyűjteni a lóra, kezdtem aggódni, de szerencsére a végére sikerült ezt az elképzelést átalakítani másra.

Szinte minden nap szűz hó volt a pályán, napközben is esett vagy 10-20cm, ilyen hóviszonyok között talán még soha nem sieltem/boardoztam. A fák között, a pályán túl igazán izgalmas volt ha nem volt elég a lendület, mert négykézláb is alig lehetett araszolni a mély és puha friss hóban.

Csenge eleinte idegenkedett a síiskola gondolatától, de a tanárok nagyon aranyosak és profik voltak, a 4. nap végére már alig várta a tanítást. Persze sokat csúsztunk együtt is. A 3. napon 3-körül Csenge már eléggé fáradt volt és fázott is, így elindultunk hazafelé (a ház az egyik felvonó aljában volt). A legfelső felvonóról elindultunk lefelé, de a nagy ködben (felhőben) eltévesztettük a pályát és az egyetlen fekete pályán fogtuk ki. Mire leértünk már mindenből elege lett. Egy kis lábmelengetés után elindultunk fel, de félúton kiesett a felvonóból. Nagy nehezen átevickéltünk az erdőn a szűzhóban, vissza a pályára… Még nehezebben lejutottunk a felvonó aljába, ahol kiderült hogy a felvonót már leállították és nincs lent senki (ráadásul fogalmam sem volt hol is vagyunk pontosan). Felhívtuk Bogáékat, akik szerencsére elég gyorsan kerítettek egy ratrakot. Írigykedtek is a fiúk Csengére este a vacsoránál, nem sokan utaztak már ekkora lánctalpassal :)


Egy rövidke videó készült Csenge idei kalandjairól:

 


Bár még nem időszerű, hiszen Csenge csak jövőre lesz majd iskolás, találtam egy jó összefoglalót arról, milyen iskolát is szeretnénk. Vekerdy Tamás neve ismerősen csenghet a gyerekpszichológiával és pedagógiával tudatosan foglalkozó szülők körében. Ő az, aki megalapozottan és naprakészen képes felnyitni szemet, arc elé dugni a tükröt.

A riport vele a Kisgöncöl Waldorf Iskola oldalán jelent meg: (tovább…)


Ez a tél egy kicsit másképpen alakult mint az eddigiek. A hó, a hideg, a kinn kisebb szerephez jutott. Volt viszont bőven közösség és ünnep, nagy család érzés és játék. Érezhetően szűk lett a hely. Kinőttük a lakás és kinőttük az autót is. Szokásaink nem változtak sokat, én megtanultam meditálni, de az otthoni nyüzsgésben még nem találtam meg azokat a perceket amikor gyakorolhatnám. Geni bámulatosan kezel most már 3 micurt, akik nem mindig együttműködőek. Van velünk egy hihetetlenül makacs Csanád, aki általában egy tünemény, de amikor megmakacsolja magát, a legjobb ha úgy történnek a dolgok ahogy kitalálta, mert különben képes kikövetelni lankadatlanul. A legcukibb szokása, hogy én vagyok a párnája, úgy alszunk el, hogy a fejét a hasamra teszi.

Csenge továbbra is fényen és szereteten él, enni nem sokszor látjuk. Az egyik kedvence, amit vonakodva adunk csak neki, a “kockatészta”. (Kínai gyorstészta). Viszont gyönyörűen rajzol és ír… ami egy Waldorf ovisnál nem feltétlenül előnyös (ezt később kifejtem majd). Kütyüket és képernyőket igyekszünk nem előtérbe helyezni, de van már neki egy saját tere a számítógépen és ott 30 percben limitálva játszhat Dórásat heti kb 3x. Vasárnap van mesenézős nap, ekkor nézhetünk meg együtt egy “nagy” mesét, legutóbb a Fehérlófia volt a kívánság. Ősszel elkezdtük apabankban gyűjteni a pénzét (eddig is gyűjtötte a talált aprókat) és ez egész jól kordában tartja most rágót kérek, labdát kérek igényeket, ugyanis az apa bankban kamatozik a pénz (heti 5% -ot) és ezt meglepően megértette, hogy nem jó gyorsan költeni. Vasárnap várja hogy kiszámoljuk az állást és hozzáadjuk a 200 Ft zsebpénzt.

Az egyik kedvenc családi foglalatosságunk a közös zenélgetés, a karácsony számos új hangszerrel gazdagított minket. Érkezett egy gitár, egy citera, egy xylofon és egy tilinkó is. Csanád dobolni, tilinkózni és gitározni szeret leginkább, Csenge pedig xylofonon és tilinkón ügyes és továbbra is gyönyörűen énekel.

Csongit imádják a testvérei, nagyon aranyos, mosolygós baba. Már nagyon figyeli amikor eszünk és rágcsálja vadul a fakanalat, valószínűleg nemsokára kibukkan az első foga. Répát és almaszeletet már szokott nyammogni.


Almás pite

Almás pite

Már egész jól lehet sütni – főzni Csengével és Csanáddal. A hétvégén egy nagyon szép almás pitét hoztunk össze közösen. Nekem az almapucolás művelet volt a legnyűgösebb (még ma sem tudom igazán jól pucolni…), a tésztázást viszont mindenki szerette (a nyers tésztát imádják csipegetni!)

A recept:

Csenge 2.5 bögre finomlisztet egy edénybe szitált, belekevert egy sütőport és Csanád tett bele egy csipet sót. Bele vágtam 200g apróra kockázott teavajat (én margarinnal nem szeretem), és közösen kézzel olyan zsemlemorzsa állagúra nyomkodtuk. Belemértünk ezután 2 evőkanál cukrot, 1 tojás sárgáját és 1-2 evőkanál vizet. Némi gyurmászás után lett egy kemény, de nem morzsálódó tészta, amit hűtőben pihentettünk amíg elkészült a töltelék.

A 6-7 db hámozott almát vékonyra felszeleteltem és összekevertem fél bögre cukorral amibe előtte 2 kávéskanál fahéjat és 2 evőkanál finom lisztet kevertem. A tészta 2/3 -ával kibéleltem a pite tálat, beletöltöttem az almát és lefedtem a maradék tésztával (óvatosan kell kinyújtani, a kemény tészte könnyen szakad)! A széleket összenyomkodtuk Csengével (közben a Csanád elaludt), a tetejét bekentük tojásfehérjével, megszórtuk cukorral, lyukakat vágtunk rá és bevágtuk a sütőbe. 150 fokon kb 1.5 órán át sült ilyen szép barnára.

A pite nagyon finom lett, de Csenge kifogásolta az almaszeleteket, állítása szerint a másik fajta almáspite sokkal jobb, mert abban nem látszik az alma (reszelve)…

 


Következő oldal »