24h-payday

Csanád


Csenge már igencsak gyakorlott, de eljött az idő amikor Csanádnak is meg kellett állnia a lábán az egyélű korival.


Ez a tél egy kicsit másképpen alakult mint az eddigiek. A hó, a hideg, a kinn kisebb szerephez jutott. Volt viszont bőven közösség és ünnep, nagy család érzés és játék. Érezhetően szűk lett a hely. Kinőttük a lakás és kinőttük az autót is. Szokásaink nem változtak sokat, én megtanultam meditálni, de az otthoni nyüzsgésben még nem találtam meg azokat a perceket amikor gyakorolhatnám. Geni bámulatosan kezel most már 3 micurt, akik nem mindig együttműködőek. Van velünk egy hihetetlenül makacs Csanád, aki általában egy tünemény, de amikor megmakacsolja magát, a legjobb ha úgy történnek a dolgok ahogy kitalálta, mert különben képes kikövetelni lankadatlanul. A legcukibb szokása, hogy én vagyok a párnája, úgy alszunk el, hogy a fejét a hasamra teszi.

Csenge továbbra is fényen és szereteten él, enni nem sokszor látjuk. Az egyik kedvence, amit vonakodva adunk csak neki, a “kockatészta”. (Kínai gyorstészta). Viszont gyönyörűen rajzol és ír… ami egy Waldorf ovisnál nem feltétlenül előnyös (ezt később kifejtem majd). Kütyüket és képernyőket igyekszünk nem előtérbe helyezni, de van már neki egy saját tere a számítógépen és ott 30 percben limitálva játszhat Dórásat heti kb 3x. Vasárnap van mesenézős nap, ekkor nézhetünk meg együtt egy “nagy” mesét, legutóbb a Fehérlófia volt a kívánság. Ősszel elkezdtük apabankban gyűjteni a pénzét (eddig is gyűjtötte a talált aprókat) és ez egész jól kordában tartja most rágót kérek, labdát kérek igényeket, ugyanis az apa bankban kamatozik a pénz (heti 5% -ot) és ezt meglepően megértette, hogy nem jó gyorsan költeni. Vasárnap várja hogy kiszámoljuk az állást és hozzáadjuk a 200 Ft zsebpénzt.

Az egyik kedvenc családi foglalatosságunk a közös zenélgetés, a karácsony számos új hangszerrel gazdagított minket. Érkezett egy gitár, egy citera, egy xylofon és egy tilinkó is. Csanád dobolni, tilinkózni és gitározni szeret leginkább, Csenge pedig xylofonon és tilinkón ügyes és továbbra is gyönyörűen énekel.

Csongit imádják a testvérei, nagyon aranyos, mosolygós baba. Már nagyon figyeli amikor eszünk és rágcsálja vadul a fakanalat, valószínűleg nemsokára kibukkan az első foga. Répát és almaszeletet már szokott nyammogni.


Almás pite

Almás pite

Már egész jól lehet sütni – főzni Csengével és Csanáddal. A hétvégén egy nagyon szép almás pitét hoztunk össze közösen. Nekem az almapucolás művelet volt a legnyűgösebb (még ma sem tudom igazán jól pucolni…), a tésztázást viszont mindenki szerette (a nyers tésztát imádják csipegetni!)

A recept:

Csenge 2.5 bögre finomlisztet egy edénybe szitált, belekevert egy sütőport és Csanád tett bele egy csipet sót. Bele vágtam 200g apróra kockázott teavajat (én margarinnal nem szeretem), és közösen kézzel olyan zsemlemorzsa állagúra nyomkodtuk. Belemértünk ezután 2 evőkanál cukrot, 1 tojás sárgáját és 1-2 evőkanál vizet. Némi gyurmászás után lett egy kemény, de nem morzsálódó tészta, amit hűtőben pihentettünk amíg elkészült a töltelék.

A 6-7 db hámozott almát vékonyra felszeleteltem és összekevertem fél bögre cukorral amibe előtte 2 kávéskanál fahéjat és 2 evőkanál finom lisztet kevertem. A tészta 2/3 -ával kibéleltem a pite tálat, beletöltöttem az almát és lefedtem a maradék tésztával (óvatosan kell kinyújtani, a kemény tészte könnyen szakad)! A széleket összenyomkodtuk Csengével (közben a Csanád elaludt), a tetejét bekentük tojásfehérjével, megszórtuk cukorral, lyukakat vágtunk rá és bevágtuk a sütőbe. 150 fokon kb 1.5 órán át sült ilyen szép barnára.

A pite nagyon finom lett, de Csenge kifogásolta az almaszeleteket, állítása szerint a másik fajta almáspite sokkal jobb, mert abban nem látszik az alma (reszelve)…

 


Az ősz leginkább babavárással telt. Geni az utolsó előtti napon is úgy mozgott, mintha nem lenne egy görögdinnye a pocakjában :)

Csengének az ovi nehezen indult, feszültségekkel terhelt évkezdéssel. Az egyik óvónéni megbetegedett, a másik pedig váratlanul elment. Azóta szerencsére rendeződött a helyzet. Balettozni is elkezdtünk, Ani-mami boszorkányos szerkójával, de egy idő után nem volt annyira vonzó a vegyes csoport. A testvérek nagyon aranyosan fogadták Csongort. Csanád eleinte még – fáradtabb perceiben – rendezett néhány féltékeny jelenetet, de ezek egyre ritkábbak.


Jól indult az Április, hirtelen jött a tavasz. Csenge a futóbiciklivel már jól begyakorolta a kétkerekűek irányítását, sőt tavaly óta egy kis zsiráfos minibiciklin kerekezett is. Sabunikén próbálta a nagyobb gyerekbicikliket is, de még nem ért le róluk a lába. Most viszont már nincs ilyen akadály, nagyon komoly bringás csajszi lett :) Az egyik első komolyabb bicikli túránkon a római parttól indultunk, Csanádot vittük a gyerekülésben, Csenge viszont egyedül eltekert Szentendréig, majd vissza Békásmegyerig!


Következő oldal »