24h-payday

utazás


Weinebene

Weinebene

Idén úgy alakult, hogy csak ketten mentünk el sielni Csengével Weinebene-be.

Az út kb 5 óra hosszú volt, és már érkezésünkkor látszott hogy hóban nem lesz hiány, sőt…  Viszont az is látszott már az első este, hogy Csenge ízlésének és a sítábor menüjének lesznek összeütközései. Második nap bevezettük a pontgyűjtést, minden teljesen megevett étel 5 pontot ért, a megkóstolás 1-et. A gyűjtött pontokat eleinte igazi pónilóra szerette volna beváltani és amikor már Liliék és más gyerekek is pontokat kezdtek gyűjteni a lóra, kezdtem aggódni, de szerencsére a végére sikerült ezt az elképzelést átalakítani másra.

Szinte minden nap szűz hó volt a pályán, napközben is esett vagy 10-20cm, ilyen hóviszonyok között talán még soha nem sieltem/boardoztam. A fák között, a pályán túl igazán izgalmas volt ha nem volt elég a lendület, mert négykézláb is alig lehetett araszolni a mély és puha friss hóban.

Csenge eleinte idegenkedett a síiskola gondolatától, de a tanárok nagyon aranyosak és profik voltak, a 4. nap végére már alig várta a tanítást. Persze sokat csúsztunk együtt is. A 3. napon 3-körül Csenge már eléggé fáradt volt és fázott is, így elindultunk hazafelé (a ház az egyik felvonó aljában volt). A legfelső felvonóról elindultunk lefelé, de a nagy ködben (felhőben) eltévesztettük a pályát és az egyetlen fekete pályán fogtuk ki. Mire leértünk már mindenből elege lett. Egy kis lábmelengetés után elindultunk fel, de félúton kiesett a felvonóból. Nagy nehezen átevickéltünk az erdőn a szűzhóban, vissza a pályára… Még nehezebben lejutottunk a felvonó aljába, ahol kiderült hogy a felvonót már leállították és nincs lent senki (ráadásul fogalmam sem volt hol is vagyunk pontosan). Felhívtuk Bogáékat, akik szerencsére elég gyorsan kerítettek egy ratrakot. Írigykedtek is a fiúk Csengére este a vacsoránál, nem sokan utaztak már ekkora lánctalpassal :)


20110618_6451.jpgRómában jártunk a szerelmem és én. :)

Az utat hosszas szervezés előzte meg, végül 5 naposra terveztük. A gyerekek Mezőkövesden maradtak. Repülőjegyet még április környékén vásároltuk, igen jutányos áron, viszont a szállás ára igencsak megdobta a római költségeket. Ráadásul mivel nem jártunk még Rómában nem volt igazán jó elképzelésünk arról, milyen szállás is lenne a megfelelő. Vittünk magunkkal egy kölcsön iPad -et és útitársunk volt 3 kölcsön objektív (EF17-40mm f/4L USM, EF100 f/2.8 Macro USM, 70-300 ?? – köszi Janó még egyszer!)

Utazásunk naplója következik!

Nulladik nap

Persze otthon maradt néhány dolog, ez szinte törvényszerű. Pl hiányzik egy jó könyv többet is kiválasztottam az útra. Nálam van három szuper objektív, de Canon töltőt nem hoztam…

Buktunk 20 EUR -t amiatt, mert nem nyomtattuk ki az indulás előtt a jegyeket.

Az út nem volt hosszú, viszont a reptéren tekeregtünk vagy egy órát, mire találtunk mefelelő transzfert (végül vonattal mentünk be: 14 x 2 EUR)

A szállás… Végülis nem aludni jöttünk. Szerintem legközelebb olyan szállást keresünk ahol van internet.


Úgy kezdődött, hogy jött a tél. Egy kicsivel később követte a hó. Nyomukban a tavalyi emlékek a nagyszerű családi sielésről.

Tamással kiugrottunk 2x Ausztriába megkóstolni a havat, de vártunk az igazira. Tudtuk hogy az igazi messze van, gyerkőcökkel, gurulva, túl messze. És akkor egyszercsak jött János és megszerkesztett egy működő csomagot. Nagyonolcsó SwissAir Genfig, onnan egy közösen bérelt nagy busz és egy csapatosan lefoglalt apartman 2300 -on.

Élmény volt minden perc, Csanád reflexből szopizása felszálláskor, a csilliárd eurós svájci víz, az omlós croissonok, a társasozások esténként, a szörnyezés, a vadregényes pályánkívüli suhanások, a kislányfagyasztó szél és a vetkőztető napsütés -10ben, a 3 gyerekkel egyszerre fékezés a piros pályákon, az elégedetten mosolygós csúszás az önnálóan sielő lányok mögött, a lényeges és lényegtelen dolgokról elmélkedések, a fantasztikus tájak és a súlyos fondü…

(Nagyobb, szebb és nem ennyire kékes képekért, katt a képre!)


A nyaralás utolsó hetét ismét együtt töltöttük. Én egyedül utaztam le péntek éjjel és vasárnap indultunk el a nagy utazásra. A terv az volt, hogy első nap csak Makarskáig megyünk, majd 1-2 nap után tovább, Dubrovnikig.

A cél a nagy utazással az lett volna, hogy megismerjük a szép strandokat,  öblöket, nyaralóhelyeket, de az elején egyértelműen azt éreztem hogy a Petrcane volt minden idők legjobbja. Nem készültem fel eléggé erre az utazásra, sokkal, sokkal több időt kellett volna rászánnom a tervezésre.

Kempingeket keresni ez az oldal segített leginkább: http://en.camping.info/croatia/campsites

A kempingezés gyerekekkel nagyon más, mint amire számítottam. Sokkal intezívebb és fárasztóbb :) (tovább…)


Az idén alaposan bepótoljuk ami tavaly kimaradt! 1 hét apával Sabunikén, majd 2 hét a nagyszülőkkel és Adriékkal, majd utána még egy hét kalandozás következik Apával. Ez a képcsokor az első 3 hétről szól :)

 


Következő oldal »