24h-payday

Gyerekek


Ez az ember 12 gyereket nevelt fel, és köszönik jól vannak. A nevelési elveit írta össze egy listában, amik közül néhány nem tetszik, de egy részével egyetértek. Jómódú család voltak, de a szülők úgy döntöttek, hogy nem anyagilag fogják támogatni a gyerekeket elsősorban.

Házimunka
  • 3 éves kortól kötelező volt minden gyereknek valamit vállalni  (ezzel nem értek egyet, szerintem ez túl korai, főleg hogy ettől függtek az engedmények)
  • 8 éves kortól egyedül mosták a ruháikat (hm, végülis a gépbe bepakolni, kipakolni, teregetni nem olyan nagy szám)
  • amint olvasni tudtak, receptből főzhettek (szülői támogatással ez egy jó program…)
  • a fiúknak és lányoknak is kötelező a varrás (ezt az ovi/iskola amúgy is hozza)
Tanulás
  • minden nap 6-8 -ig kötelező tanulás, vagy olvasás! (no ez nem tetszik – kötelezővé tevéstől nem hiszem hogy működik)
  • minden tantárgyból az emeltszintűre kellett járniuk, akkor is ha nem voltak benne elég jók (ez nagyon nem tetszik)
  • ha úgy jöttek haza, hogy a tanár nem volt velük igazságos, akkor a tanár pártját fogták – az élet kemény (ez teljesen ellentéte az én elveimnek)
Válogatósság tilos
  • közös reggeli és vacsora (de jó lenne, ezt el szeretném én is érni)
  • amit nem ettek meg, azt kapták következő étkezésre (nagymamám módszere volt, én ezt nem tudnám megtenni)
  • semmi rágcsálnivaló és minden étkezésnél mindeféle ételtípus (hús, tejtermék, gabona, gyümölcs és zöldség) – (ez korrekt, de nem mindig tudjuk megoldani)
Sport és egyéb extra időtöltés
  • kötelező volt valamilyen sportot választani – mindegy milyet (megint ez a kötelező szó… igen, harmadik osztályban már jó lenne ha lenne kedvenc sportjuk, de nem tenném kötelezővé)
  • kötelező volt valamilyen egyesületben tagnak lenni: cserkészet, dráma szakkör, … (igen, sugallni fogom, de nem teszem kötelezővé)
  • kötelező közösségi munkában való részvétel (amit itt írt, az szimpatikus, mert példát mutattak a szülők, ruhát gyűjtöttek meg segédkeztek a teplomban…)
Függetlenség
  • 16 évesen minden gyerek kapott egy autót, egy régi, lerobbant de jó minőségű kocsit… megkaptak minden szerszámot, leírást és alkatrészt, de nekik kellett feljavítani, rendbehozni
  • a gyerekeknek azt tanították, hogy szabad hibázni, legyenek bátrak és kísérletezőek, a hibáikkal elnézőek voltak (szerintem ez nagyon jó!)
  • számítógépet is így kaptak a gyerekek, minden alkatrészt megkaptak és nekik kellett összeszerelni
  • volt választási lehetőség, de csak a családi szabályokon belül
Együttlét
  • elvárás volt hogy a testvérek segítsenek egymásnak, tanítsák egymást (szerintem ekkora családban ezt nem is lehet másként)
  • a gyerekeknek joguk volt családi szabályokat hozni, persze a szülőknek vétó joguk volt (ezt egy kicsit már el is kezdtük)
  • következetesek maradtak a szabályoktól – hétköznap 10-ig lehetett fennmaradni, hétvégén éjfélig
Vakáció
  • 2-3 hetes vakációkra mentek és sátraztak meg túráztak mindig az időjárástól függetlenül, volt 5-6 sátruk, a nagyokkal 5 napos túrákra mentek, az anyuka meg maradt a kicsikkel (ez nem hangzik rosszul)
  • kicsi koruktól kezdve megengedték hogy egyedül repüljenek Európába a rokonokhoz
Pénz
  • bár megtehették volna, nem adtak pénzt lakásra, oktatásra, esküvőre – viszont megtanították őket befektetni. Nem adtak dolgokat, hanem megtanították hogyan szerezzék meg azokat a dolgokat.
  • A karácsonyi ajándékokat előre megbeszélték, listát készítettek hogy mit szeretnének a gyerekek

Kicsit válogatósak.

Na jó, nagyon válogatósak. Mit is esznek meg?

Bolognai spagetti (azt is csak szójából), pizza (csak a Margeritha), túrógombóc, fácánleves. Ezen felül már változó hogy melyik eszi meg a bundáskenyeret, a sajtostésztát, lencsét.

Nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy új ízeket kóstoljanak meg és hogy ne nyilvánítsanak nem túl kedves véleményt. Természetesen egymástól tanulják is a jómodort. A nagymamám azt mondta volna, hogy “tele van a fenekük abrakkal”.

Sajnos én sem hoztam túl jó mintákat, Emi-néni bennünket nagyon elkényeztetett, rendelgettünk minden nap kedvünkre, akár 4-5 féle étel is készült egy nap a családnak…

(tovább…)

A Szent György napi vásár az egyik legnagyobb előkészületet igénylő esemény az ovis szülők számára. Ilyenkor finomságokat sütünk, plüss és egyéb játékokat készítünk, árusítunk, időnként játszóházat tartunk fenn. Az idei vásárfia egy gyönyörű nemezből készült terep “asztal” volt, a hozzá tartozó kis nemez/plüss manókkal, állatokkal, sárkánnyal:


Weinebene

Weinebene

Idén úgy alakult, hogy csak ketten mentünk el sielni Csengével Weinebene-be.

Az út kb 5 óra hosszú volt, és már érkezésünkkor látszott hogy hóban nem lesz hiány, sőt…  Viszont az is látszott már az első este, hogy Csenge ízlésének és a sítábor menüjének lesznek összeütközései. Második nap bevezettük a pontgyűjtést, minden teljesen megevett étel 5 pontot ért, a megkóstolás 1-et. A gyűjtött pontokat eleinte igazi pónilóra szerette volna beváltani és amikor már Liliék és más gyerekek is pontokat kezdtek gyűjteni a lóra, kezdtem aggódni, de szerencsére a végére sikerült ezt az elképzelést átalakítani másra.

Szinte minden nap szűz hó volt a pályán, napközben is esett vagy 10-20cm, ilyen hóviszonyok között talán még soha nem sieltem/boardoztam. A fák között, a pályán túl igazán izgalmas volt ha nem volt elég a lendület, mert négykézláb is alig lehetett araszolni a mély és puha friss hóban.

Csenge eleinte idegenkedett a síiskola gondolatától, de a tanárok nagyon aranyosak és profik voltak, a 4. nap végére már alig várta a tanítást. Persze sokat csúsztunk együtt is. A 3. napon 3-körül Csenge már eléggé fáradt volt és fázott is, így elindultunk hazafelé (a ház az egyik felvonó aljában volt). A legfelső felvonóról elindultunk lefelé, de a nagy ködben (felhőben) eltévesztettük a pályát és az egyetlen fekete pályán fogtuk ki. Mire leértünk már mindenből elege lett. Egy kis lábmelengetés után elindultunk fel, de félúton kiesett a felvonóból. Nagy nehezen átevickéltünk az erdőn a szűzhóban, vissza a pályára… Még nehezebben lejutottunk a felvonó aljába, ahol kiderült hogy a felvonót már leállították és nincs lent senki (ráadásul fogalmam sem volt hol is vagyunk pontosan). Felhívtuk Bogáékat, akik szerencsére elég gyorsan kerítettek egy ratrakot. Írigykedtek is a fiúk Csengére este a vacsoránál, nem sokan utaztak már ekkora lánctalpassal :)


Csenge már igencsak gyakorlott, de eljött az idő amikor Csanádnak is meg kellett állnia a lábán az egyélű korival.