24h-payday

Képek


Ez a tél egy kicsit másképpen alakult mint az eddigiek. A hó, a hideg, a kinn kisebb szerephez jutott. Volt viszont bőven közösség és ünnep, nagy család érzés és játék. Érezhetően szűk lett a hely. Kinőttük a lakás és kinőttük az autót is. Szokásaink nem változtak sokat, én megtanultam meditálni, de az otthoni nyüzsgésben még nem találtam meg azokat a perceket amikor gyakorolhatnám. Geni bámulatosan kezel most már 3 micurt, akik nem mindig együttműködőek. Van velünk egy hihetetlenül makacs Csanád, aki általában egy tünemény, de amikor megmakacsolja magát, a legjobb ha úgy történnek a dolgok ahogy kitalálta, mert különben képes kikövetelni lankadatlanul. A legcukibb szokása, hogy én vagyok a párnája, úgy alszunk el, hogy a fejét a hasamra teszi.

Csenge továbbra is fényen és szereteten él, enni nem sokszor látjuk. Az egyik kedvence, amit vonakodva adunk csak neki, a “kockatészta”. (Kínai gyorstészta). Viszont gyönyörűen rajzol és ír… ami egy Waldorf ovisnál nem feltétlenül előnyös (ezt később kifejtem majd). Kütyüket és képernyőket igyekszünk nem előtérbe helyezni, de van már neki egy saját tere a számítógépen és ott 30 percben limitálva játszhat Dórásat heti kb 3x. Vasárnap van mesenézős nap, ekkor nézhetünk meg együtt egy “nagy” mesét, legutóbb a Fehérlófia volt a kívánság. Ősszel elkezdtük apabankban gyűjteni a pénzét (eddig is gyűjtötte a talált aprókat) és ez egész jól kordában tartja most rágót kérek, labdát kérek igényeket, ugyanis az apa bankban kamatozik a pénz (heti 5% -ot) és ezt meglepően megértette, hogy nem jó gyorsan költeni. Vasárnap várja hogy kiszámoljuk az állást és hozzáadjuk a 200 Ft zsebpénzt.

Az egyik kedvenc családi foglalatosságunk a közös zenélgetés, a karácsony számos új hangszerrel gazdagított minket. Érkezett egy gitár, egy citera, egy xylofon és egy tilinkó is. Csanád dobolni, tilinkózni és gitározni szeret leginkább, Csenge pedig xylofonon és tilinkón ügyes és továbbra is gyönyörűen énekel.

Csongit imádják a testvérei, nagyon aranyos, mosolygós baba. Már nagyon figyeli amikor eszünk és rágcsálja vadul a fakanalat, valószínűleg nemsokára kibukkan az első foga. Répát és almaszeletet már szokott nyammogni.


Ez az Október számunkra az új barátságokról, ismeretségekről, a sok sok újról szólt. Nagyon sokféle munkába kezdtem bele (és fejeztem is be) az utóbbi időben, nagyon élvezem a sokszínűséget amit ez az ősz jelent. Izgalmas Csenge új ovija is Csanád pedig nap mint nap új különleges szavakkal örvendeztet meg bennünket. Kedvencei a Tucc (busz), a Tattancs (traktor) és a Varvacs (szarvas).


A nyár végére elkezdett bennem körvonalazódni az, hogy mi is az amit igazán csinálni szeretek. Erről hamarosan írok bővebben is. Egyre kisebb hangsúlyt kapott a munkahely keresés és egyre nagyobbat az önálló, szabad munka :). Közben Szilárdék sikeresen elkezdték az első iskolaévüket odakinn, Írországban. Hiányoznak nekünk, de remélhetőleg lesz lehetőségünk gyakran látogatni őket :)

Csenge elkezdte az új ovit, ennek is igyekszem majd egy külön írást szentelni…

Ja, a monoklis fickó én vagyok, Csenge egy bírkózás közben ügyesen lefejelt, csinos lettem nagyon!

Amíg Geni és a gyerkőcök Hévízen üdültek, meghallgattam A.J.Christian búcsú előadását (elvonul, visszhúzódik ki tudja hova és meddig…)


Mivel munkahelyre már nem kellett rendszeresen bejárnom és véget értek az éjjelbe nyúló interkontinentális meetingek, egész másképpen alakult az Augusztusunk mint ahogy terveztük. Valójában igencsak jól alakult.

Én felszabadultnak éreztem magam, és bár állást kerestem, azért nem volt az annyira nagyon komoly keresés.

Csenge kapott egy kiváló egysoros görkorit és lelkesen gyakorol. Várja már az ovit is, még úgy is, hogy nem lesz ott Patrik :)

Csanád az autójával ismerkedik és egyre aranyosabbakat mond.