Úgy kezdődött, hogy jött a tél. Egy kicsivel később követte a hó. Nyomukban a tavalyi emlékek a nagyszerű családi sielésről.

Tamással kiugrottunk 2x Ausztriába megkóstolni a havat, de vártunk az igazira. Tudtuk hogy az igazi messze van, gyerkőcökkel, gurulva, túl messze. És akkor egyszercsak jött János és megszerkesztett egy működő csomagot. Nagyonolcsó SwissAir Genfig, onnan egy közösen bérelt nagy busz és egy csapatosan lefoglalt apartman 2300 -on.

Élmény volt minden perc, Csanád reflexből szopizása felszálláskor, a csilliárd eurós svájci víz, az omlós croissonok, a társasozások esténként, a szörnyezés, a vadregényes pályánkívüli suhanások, a kislányfagyasztó szél és a vetkőztető napsütés -10ben, a 3 gyerekkel egyszerre fékezés a piros pályákon, az elégedetten mosolygós csúszás az önnálóan sielő lányok mögött, a lényeges és lényegtelen dolgokról elmélkedések, a fantasztikus tájak és a súlyos fondü…

(Nagyobb, szebb és nem ennyire kékes képekért, katt a képre!)