Golden Gate Bridge (deviantart.com)

Golden Gate Bridge (deviantart.com)

 

Jól indult ez az év. Gyula (a Ustream magyar főnöke) egyszer csak jelezte, hogy lesz ismét egy nagy céges rendezvény, amire ki kell repülnie és nekem is mennem kell.

Nagyon megörültem a dolognak, ami hamar számos tennivalót generált. Először is új útlevelet kellett sürgősen csinálnom (1 héten belül!), ugyanis a november óta létező vízummentességhez csak az azonosító csippel ellátott útlevelet fogadják el. Az útlevél időben elkészült és kitöltöttem egy webes űrlapot a vízummentességhez, ami azonnal el is fogadta a jelentkezésemet (minden USA -ra veszélyt jelentő múltbeli történetemet firtató kérdésre nemmel válaszoltam).

Az út San Franciscoig eseménytelenül telt, azon kívül hogy a Párizsba tartó gépet majdnem elkéstük… A Párizsi átszállás után egész jót aludtunk a gépen. Mivel előző nap éjjel semmit nem aludtam, ezt nem volt nehéz kivitelezni :) Útközben a telefonokon játszottunk, olvastam illetve a gép kicsi személyes képernyőjén megnéztem egy filmet.

A JetLag nyűgeit sikerült megúsznom odafele és visszafele is, mivel az utazás előtti napon már úgy időzítettem az alvásomat, hogy a cél időzónához igazodjon (vagy csak szerencsés alkatom van).

A reptéren Chris kollégánk várt minket. Az első benyomás az USA -ról (Californiáról) az volt, hogy feltűnően melegebb van és feltűnően kevés a fehér ember. A diverzitás nem csak az ember típusok esetében jelentős, hanem minden tekintetben.

A Hotel Zico -ban elfoglaltuk a szobáinkat, majd egy gyors zuhany után elrobogtunk a Ustream irodába. A kinti iroda kívülről nézve egy kicsi szállodának tűnik, a folyosókon szőnyeggel. Belül viszont egy nagyon zsúfolt egyterű iroda fogad. Az embereknek szinte összeér a könyökük.

A csütörtöki nap hátralevő részében beugrottunk Chrissel egy Apple Store -ba, mivel én nem vittem ki gépet. El is hoztunk egy 15” -os gyönyörű MacBook Pro -t (amit vasárnap ki is cseréltünk a boltban egy másikra, mivel ferde volt a háza és billegett az asztalon…).

 

Snoop Dog

Snoop Dog

 

Péntek a nagy Company Meetinggel kezdődött. Az irodához közeli bérelt konferencia teremben rendeztük meg, kb. 40 ember volt jelen. Jöttek a Business Development részlegtől L.A -ből, Brad Texasból, mi ketten Budapestről. E meetingek részben a vezetők lelkesítő beszédeire építenek, részben pedig a különleges meglepetés vendégekre. A magyar csapat mindvégig jelen volt Skype konferenciahívás segítségével.

A rendezvény nagyon jó hangulatban telt, a hírességvendég Snoop Dog volt személyesen.  A rendezvény után valamennyit még egyeztettünk, beszélgettünk a kollégáinkkal, de elég gyorsan leléptek a hétvégi pihenés irányába. Egyedül Chris tartott ki mellettünk (akiről pedig kiderült, hogy egy Maori leszármazottja)

A hétvége lazulással telt, voltunk moziba (nincs helyjegy!), hamburgereztünk (kedvenc helyük az In N Out), vásárolgattunk. Szombaton nekivágtunk egy kis felfedező túrára a nekünk bérelt autóval. Megkerestük a környéken székelő híresebb irodákat, cégeket. A Web2 világ java ott tanyázik… Facebook, Twitter (ők a városban), Google, Apple, … Láttuk a Stanford egyetem impozáns kupoláját is.

 

Google

Google

 

A környék városkái, mint Mountain View, Sao Paolo, Cupertino kertvárosszerűek. A legtöbb ház könnyűszerkezetes (a földrengések miatt) és olyan alacsony mint egy garázs. A növények csodálatosak még így télen is. Vezetni furcsa, mert benne van a levegőben az, hogy létezik néhány íratlan szabály, amiről nem tudsz. Minden kereszteződésnél van tábla, sokszor mindegyik irányból van Stop tábla. Először furcsa volt az is, hogy piros lámpánál szabad jobbra fordulni…

Vasárnap Johnnal bementünk San Franciscoba. A város tetszett ugyan, de furcsa volt itt is a hihetettlen diverzitás. A partmenti épületeknek sincs semmi közös koncepciója, mindegyik más és más. A villamosokról nem is beszélve :) Valahogy végig az volt az érzésem, hogy lakói nem tudják belakni ezt a város, kiterjeszteni a  jólétet az egészre. Kicsi, zárt részeken működik a luxus a pompa, de a városkép szedett – vedett, nyomába sem ér egy dalmát vagy görög tengerparti városnak.

Viszont ettünk hatalmas tarisznyarákot (pontosabban John kérte ezt az egyik legnevesebb Fischerman’s Wharf -i étteremben), majdnem eljutottunk az Alcatrazba, átautóztunk A hídon megnézni a kilátást és keresztülhajtottunk a szivárványszínű zászlós negyeden is.

Mindent összevetve remekül telt ez a néhány nap, alig várom hogy ismét repülőre pattanjak :)