Palics - A bagolyvár

Palics - A bagolyvár

A gimnázium első két évét Szabadkán töltöttem. Fiatalkorom legemlékezetesebb két éve volt ez. Ekkor alakultam át furcsa, különc, öntörvényű és egyedülálló ifjúból furcsa, különc, öntörvényű, lányokkal is szóba-álló és barátokat kereső ifjúvá.

Szabadka a fiataloké volt. A város pont akkora, hogy gyalog mindenki be tud jutni a központba, és ezért minden este, de tényleg minden este a város tele van fiatalokkal. Pesttől alig 200 km -re délre mediterrán hangulatú korzó, és mindenki kinn ül és kávézik és cseveg és találkozik.

Mivel én későn eszméltem rá a társasági élet nagyszerűségére, nem alakult ki semmilyen fogyasztói kultúrám, ez ma is meglátszik rajtam, egy étteremben, kávézóban esetlenül mozgok. Akkoriban játéktermekbe jártunk, legyőztünk minden ninját és szörnyet. Akkoriban korcsolyázni hívtuk a lányokat. Meg etno táborba jártunk, meg éjjel háztetőről csillagokat bámultunk és határoztunk meg a Fürkész zsebkönyvből.

Határozotton jó és melengető érzés, amikor ezekre visszaemlékszem. A háborúval picit megváltozott minden. Szolnokon nem találtam a helyem. Minden hétvégén HAZAutaztam, ott éltem akkor is amikor itt voltam. És most is hiszek a fiú lány barátságban, de ezt majd máskor mesélem el.

Mivel a kapcsolat folyamatos és nagyon intenzív volt, természetesen ballagtam is az osztályommal. Két gimnáziumi ballagásom volt. A ballagás után és a háború alatt a barátok szétszaladtak. Viszont most, 15 év után ismét találkozhattam az osztállyal.

Jelentem, már nincs meg az osztályom. Ott ültek körülöttem emberek, anyák és apák, mesétek búsvidám élettörténeteket és én csak néhányukra tudtam őszintén figyelni. Zsoltra, aki Indiában él már 4  éve és Zitára, aki a legjobb barátom volt és belül az is maradt, de félresikerült döntések miatt nem tudtunk eddig beszélni egymással.

A találkozó után Palićra mentünk, ahol a szabadtéri színpadon ekofest fesztivál zajlott éppen. Két nagyszerű koncertet élvezhettünk. Mivel egyre jobban esett, a másodiknál a rézfúvós banda felhívta a közönséget a fedett színpadra, és ott táncoltunk – ugráltunk a balkán dallamokra.

Másnap egy egészen másik nap jött, de erről majd máskor.