Gyermekkoromban például arra tanítottak, hogy bűnös vagyok, hogy minden emberi lény bűnös, mert beleszületünk a bűnbe.

Igen érdekes felfogás. És hogyan sikerült elérniük, hogy elhidd?

Elmesélték Ádám és Éva történetét. És bár az újszülöttek természetesen nem követtek el bűnt, Ádám és Éva igen, és mert mindannyian az ő leszármazottai vagyunk, örököltük a vétküket, ahogy bűnös természetüket is.

Mint tudod, Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, mely a Jó és a Rossz tudásának a fáján termett, és minden örökösük és leszármaztottjuk arra ítéltetett, hogy születésekor elszakadjon Istentől. Mindannyian az „eredendő bűn”-nel a lelkűnkben születünk. Mindannyian osztozunk a bűnben. Megkaptuk hát a szabad akaratot, gondolom azért, hogy kiderüljön, mi is megszegjük-e Isten parancsát, vagy felülkerekedünk vétkes hajlamainkon, és a világ kísértései ellenére helyesen cselekszünk.

És ha “helytelenül” cselekedtek?

Akkor a pokolra vetsz minket.

Naná!

Hacsak nem tanúsítunk megbánást.

Értem.

Ha bűnbánatot tanúsítunk, akkor megmentesz minket a pokoltól, de azért nem minden szenvedéstől. Valamennyi időt a purgatóriumban kell töltenünk, hogy megtisztuljunk a bűneinktől.

Mennyi ideig tartózkodtok a purgatóriumban?

Attól függ. Amíg ki nem égnek belőlünk a vétkeink. Meg kell mondanom, nem valami kellemes. Minél több bűnt követtünk el, annál több idő szükséges a megtisztuláshoz.

Vagy úgy.

Na de nem jutunk a pokolra, ami viszont örökké tart. Másfelől viszont, ha halálos bűnben halunk meg, akkor egyenesen a pokolba jutunk.

Halálos bűn?

Ellentétben a bocsánatos bűnnel. Ha bocsánatos bűn terheli a lelkünket, akkor a purgatórium vár ránk.

Mondanál példákat a különböző kategóriájú bűnökre?

Szívesen. A halálos bűnök nagyon súlyosak. Teológiai bűntettek. Gyilkosság, rablás, lopás. A bocsánatos bűnök szerényebbek. Teológiai vétségek. Mondjuk, a vasárnapi mise elmulasztása. Vagy például – régebben -húsevés pénteken.

Álljunk csak meg egy pillanatra!  Ez a ti Istenetek a purgatóriumba küld benneteket, ha húst esztek pénteken?

Igen. De úgy a hatvanas évek óta már nem.

Ne mondd!

De igen, így van.

Hát mi történt a hatvanas években, amitől a bűn megszűnt bűn lenni?

A pápa kinyilvánította, hogy már nem bűn.

Örömmel hallom. És ez a ti Istenetek arra kényszerít titeket, hogy vasárnaponként menjetek el a templomába, és imádjátok?  Büntetés terhe alatt?

Igen, a mise elmulasztása bűn. És aki nem gyónt meg halála előtt, aki nem könnyítette meg lelkét a bűntől, annak a purgatóriumba kell mennie.

És mi a helyzet a gyerekekkel?  Az ártatlan kisgyermekekkel, akik mit sem tudnak arról, milyen szabályok szerint kell szeretni Istent?

Nos, azok a gyermekek, akik a megkeresztelésük előtt halnak meg, a limbusba jutnak.

Hová?!

A pokol tornácára. Itt nincs büntetés, de nyilvánvalóan nem is a mennyország.

De hát miért ne lehetne Istennel az a gyönyörű, ártatlan gyermek?  Hiszen egészen biztosan nem követett el semmi rosszat…

Az igaz, de nem keresztelték meg. Nem számít, milyen ártatlan és makulátlan, akit nem keresztelnek meg, az nem juthat a mennyországba. Isten nem fogadja be őket. Ezért olyan fontos minél előbb megkeresztelni az újszülöttet.

Ki mondta?

Isten. Az egyháza útján.

Melyik az az egyház ?

Természetesen a római katolikus anyaszentegyház. Az Isten egyháza. Igaz is, ha valaki katolikusnak születik, és történetesen egy másik templomba jár… nos, az is bűn.

Azt hittem, csak az a bűn, ha nem mentek el a templomba.

Bűn bizony. De az is bűn, ha egy másik felekezet templomába jár.

Ez igen. Nézzük csak: esett már szó mennyországról, pokolról, pur-gatóriumról, pokol tornácáról, halálos bűnről, bocsánatos bűnről… Mi maradt ki?

Van még konfirmáció, úrvacsora, gyónás, ördögűzés, utolsó kenet, aztán…

Na várj csa…

…védőszentek, kötelező ünnepnapok…

Minden nap megszentelt!  Minden pillanat szent. Ez a Szent Pillanat.

Jó, jó, de némelyik nap igazán szent, és olyankor el kell mennünk a templomba.

Már megint egy “kell”. És mi van, ha nem mentek?

Az bűn.

És mehettek a pokolba.

Nem, ha ezzel a bűnnel a lelkén hal meg az ember, akkor csak a purga-tóriumba. Ezért is érdemes gyónásra járni. Minél gyakrabban, annál jobb.

Egyesek hetente járnak. Némelyek mindennap. Így tartják tisztán a lelkűket, hogyha netán meghalnának…

Hű… te arról beszélsz, hogy hogyan kell örökös félelemben élni!

Nagyon jó a meglátásod. Hiszen ez a vallás célja: belénk plántálni a félelmet Istentől. Akkor helyesen fogunk cselekedni, és ellenállunk a kísértéseknek.

Ajjaj. Na és ha két gyónás között elkövetsz valamilyen “bűn”-t, és meghalsz balesetben?

Semmi vész. Ere való a töredelmes bűnbánat. A következőképp szól…

Ne!  Elég!

De várj, hiszen még csak az egyik világvallásról ejtettünk néhány felületes szót!  Nem akarsz legalább egy pillantást vetni a többire?

Nem, köszönöm. Már összeállt a kép.

Remélem, az olvasók nem gondolják majd azt, hogy kigúnyolom a hitüket.

Nem gúnyoltad ki, hiszen csak azt ismételted, amit megtanultál belőle. Hogy mondta annak idején a ti egyik elnökötök, Harry Truman?  Az emberek biztatták: Add meg nekik, Harry! Mire Harry: Nem adom meg nekik, majd idézem őket, az éppen eléggé megadja.