Ebéd

Ilyen jót még életemben nem ettem!

Egy blogbejegyzés hatására helyet foglaltam az Olimpia étteremben. Annyit tudtam már, hogy ez egy rendhagyó hely, nincs étlap. Választani csak annyit lehet, hogy hány fogást kérünk… A zöldség alapanyagokat öko gazdálkodásokból nyerik, a húsokat pedig gyakran külföldről. A séf menő éttermekben dolgozott régebben, de megunta a darálót és egy kis otthonos, odafigyelős helyet szeretett volna, ahol kedvére művészkedhet az aznap beszerzett legfinomabb alapanyagokból.

Az étterem kicsi, otthonos. A pincérek valódiak, értik a dolgukat és kedvesek. Megérkezésünk után elbeszélgettek velünk, mi is a menete itt a táplálék választásnak. 3, 4, 5 vagy 6 fogást lehet rendelni, arra a kérdésre hogy mit tartalmaznak a fogások, vagy mit veszíthetünk, ha nem a 6 -ost választjuk, az volt a válasz, hogy ezt a pincérek nem tudhassák… A séf pillanatnyi szeszélyének leszünk áldozatai, pénzért. Esetleges preferenciákat, nemszeretemeket persze fel lehet sorolni, sőt akár vegetáriánusnak is lehet lenni.

Ha már lúd, legyen kövér, valamint a csemete ritkán van nem a mi jó kezeinkben felszólalással bevállaltuk mindketten a 6 -ost.

Az üdítő (házi málna szörp) megkóstolása után kellemes bizsergés vett rajtam erőt, jó lesz ez… Azonnal érkezett is a kis kenyeres kosárka friss, francia kenyérfélékkel, házi vajjal. Mind a 10 asztal tele volt, és figyeltünk nagyon, mi is vár majd reánk, de kiderült hogy kibickedés helyett akár galambcsontokat is dobálhattunk volna a levegőbe, annyira kiszámíthatatlan a következő betevő.

  1. fogás: Borjú máj, rukkolával, sült paradicsomokkal – ötből 4 pontot adtunk rá, Geninek kicsit túl véres volt, nekem kicsit rágósnak tetszett.
  2. fogás: Spenót leves, spenóttal és pirított fenyőmaggal, oliva olajjal – ezután csak pirítva eszem a fenyőmagot! A leves finom volt, de egy kicsit lehetett volna sósabb és kár hogy a spenótot még mindig nem igazán kedvelem – 3 pont.
  3. fogás: Borjú bélszín, gyalult tökkel – atyavilág, ez Isteni! A hús soha nem látott módon omlik, késre nincs is szükség. Megérkeztünk, ez a földi paradicsom! A zsenge borjúhoz hihetetlenül illik a tök. Csillagos 5 pont!
  4. fogás: Marha hátszín, párolt zöldségekkel – az előzővel nem volt összehasonlítható. A hús csúnyán alulmaradt a bélszínnel vívott harcban. A párolt zöldségek (édes kömény, retek!, répa, fehérrépa, brokkoli) viszont nagyon ízletesek voltak. 4 pont.
  5. fogás: Kacsamell csíkok kimdzsivel (koreai chilis savanyú káposzta) – madárból ilyet még nem ettem, a mell omlós, és a bőrével együtt ropogós egyszerre. Mennyei az illata. A kimdzsi (legalábbis így értettük) remekül pászol enyhe csípősségével. Egyértelműen 5 pont.
  6. fogás: Kecskeméti mangalica vajbabbal és mátrai gombákkal – nos ennél a pontnál tudni kell azt, hogy itt mi már a desszertet vártuk, és nem újabb merényletet. Akkor lett gyanús az ügy, amikor ismét nagy villát és kést kaptunk az újabb tányér mellé… Bár lehetetlennek tűnt, elfogyott ez a fogás is, lévén hogy a mangalica olyan finomra sikerült, hogy nekem eladhatták volna akár omlós tapírbébi húsnak is, annyira nem hasonlított semmire amit addig ettem. 5 pont.
  7. fogás: Olasz juh és kecskesajtok mézzel – kegyelem! szerencsére nem volt túl sok sajt, és közben érkezett a friss szikvíz is. Pompás sajtok, natúran, 5 pont.
  8. fogás: Csokis mousse, sült szilvával – a legfinomabb étcsokiból, olyan desszert, aminél jobbat csak Csenge keresztelőjén ettem (Szilárd készítette – mogyorós brownie – tejszínnel). 5 pont.
Többen kérdezték, hogy tudtuk mindezt megenni. Először is az adagok nem voltak nagyok, és lassan érkeztek. Volt idő emésztgetni, egymásra mosolyogni, jól lenni.