Manók lakta erdők

Manók lakta erdők

Régen jártam már Erdélyben. Sepsiszentgyörgyre utaztunk annak idején Istvánnal. Akkor láttam a Szent Anna tavat, és környező látnivalókat. Geni még egyáltalán nem járt a keleti hegyekben.

Hétvégén picit pótoltunk.

Tervezgettük hogy mit is lehet elérni néhány nap alatt, és Adrienn javasolta hogy látogassuk meg a Pádis -t. Közel van és csodaszép. Elkezdtem könyveket, blogokat, fórumokat olvasni, és nagyjából körvonalazódott az útvonal. Lóritól kaptunk térképet, de a legtöbb hasznát a geocaching.hu -ról letöltött környékbeli ládaleírásoknak és a turistautak.hu -ról begyűjtött Russa térképeknek vettük.

Útközben, Mezőkövesden hagytuk Csengét, és csütörtökön reggel elindultunk az ismeretlenbe. Ákos szerint Romániában jók már az utak. A határon átérve ezt a véleményt gyorsan átírtunk magunkban. Mivel nekem épp felújítás alatt áll a jogsim, odaát Geni vezetett. Szegény küzdött is az egérrágta országúttal és az őrült módon közlekedő helyiekkel…

Első állomásunk Nagyvárad volt. Itt nem időztünk sokat, mert valahogy egyikünknek sem tetszett a sok panel és beton. Megnéztük a várat, egy geocache (GCorad) -t begyűjtöttünk és mentünk is tovább.

Küzdelmes kilométerek után Beius (Belényes) -ben megpihentünk, bevásároltunk csokiból :)

Innen már nem volt messze Pietroasa (Vasaskőfalva), az utolsó falucska, ahol még aszfaltot láttunk. Egy aszfalttalanságához képest egész jó út vezetett a Boga völgybe, ahol számos panziót láttunk, de mivel még kora délután volt csak, gondoltuk, nekivágunk a hegyi útnak. A leírásokból tudtuk már, hogy nem lesz könnyű dolga a kocsinak, sok helyen valóban csak lépésben lehetett haladni a szerpentinen. A GPS és a Russa combó valahogy a Csodavár panziót tolta először az orrom alá, és e körül látszott a legtöbb látnivaló is, viszont amikor végre odaértünk, kiderült hogy csurig van, az ott fészkelődők is azon tanakodtak, hogy a többiek akik késnek, hogyan is fognak beférni a házba.

Nem aggódtunk túlságosan, hiszen a völgyben látszólag számtalan panzió várja a turistákat, de azt láttuk hogy nagy előny lenne valahol fenn a hegyen megszállni, hogy ne kelljen ezt a 1,5 – 2 órás utat minden nap oda – vissza megtenni. Elindultunk ezért a “Varaso” ház felé. Kb. 1 óra hepehupa után egy kereszteződésben összefutottunk egy magyar autóval, akik szintén szállást kerestek. Megbeszéltük, hogy ők mennek balra a Varasó ház felé, mi meg jobbra próbálunk szerencsét, és utána telefonon értesítjük egymást az eredményről.

Házikók

Házikók

Nos a Mócok templomától (GCMOCT + Pádis menedékház) nem messze felfedeztünk egy kocsmát, mellette 6 menedékházzal. Kicsit feljebb hordó alakú kétágyas alvóhelyeket is láttunk, de a házikók nagyobb bizalmat gerjesztettek :) Ráadásul itt már láttunk egy magyar és egy Szabadkai! autót is. A kocsmáros nem beszélt magyarul, de megértettük egymást, és 70 LEI (kb. 5000 Ft) -ért miénk lett a 3. kis ház három napra. A házikóban korrekt olajkályha kályha biztosította a meleget az ágyak tiszták és jó illatúak voltak. Később kiderült, hogy a Varasó háznál sokkal kisebb házikó 80 LEI -ért fűtés nélkül jár.

Emeletes ágyak

Emeletes ágyak

Mire kipakoltunk és berendezkedtünk sötét este lett. Otthonról még úgy indultunk, hogy majd a hegy lábánál a faluban lesz bolt és barátkozván a helyiekkel, csak akad majd meleg falat is, így nem sok elemózsia volt nálunk. A kocsmáros kérdezte hogy kérünk -e reggelit, vacsorát, nagy boldogan elfogadtuk. Ha tudtuk volna az elején, hogy vannak tehenei, csak már lent vannak a faluban, időben kérünk tejet, sajtot…

Ha legközelebb megyünk, nem fogjuk elfogadni és terepjáróval megyünk inkább – no de ne vágjunk a dolgok elébe.

A wc és zuhanyzó egy külön kis házikóban volt, 20 m -re a miénktől. Volt meleg víz, így a zuhanyozás is kellemes lett volna, ha időnként nem megy el az áram, és nem lett volna nyitott ablak a zuhanyzóban is :)

Este elolvastam a közeli geocache -ek leírásait, túrajavaslatait, és nagyjából meg is született a 3 nap útiterve. Másnapra attól tettük függővé az első célpontot, hogy süt -e a nap reggel, ugyanis az Eszkimó jégbarlang a leírások szerint déli napsütésben szép igazán. A nap nem sütött reggel.

1. túranap – Szamosbazár (GCBaMe)

Rover a rengetegben

Rover a rengetegben

Kocsival eldöcögtünk a Varasó házig, és kicsit azon is túl. A leírás szerint ez a túra kb. 11 km. A Rovert leraktuk egy kanyarban, és elindultunk a vadonba. A táj csodálatos volt már itt is. Az ősz ellenére gyönyörű zöld volt a fű, az erdőben pedig a moha. A fenyők kis zsombolyokban (aknabarlang) húzták meg magukat és gyenge köd tette kísértetiessé a fennsíkot. A turistaút elején egy kis magyar csoporttal találkoztunk, akik a közelben sátoroztak és előző nap járták meg a szamosbazárt. Biztattak minket, hogy nyugodtan menjünk át a barlangon. A barlangig csodás meseerdőn vezetett az utunk. Minden belepett a dús moha, utunkat patakok és vízfolyások keresztezték. A Szamost is láttuk a földből előbukkanni, majd újra eltűnni. A turistautak rendkívül jól ki vannak festve, gyakorlatilag lehetetlen eltévedni.

A barlangban találkoztunk egy kis turista csoporttal, ez a csapat egyike volt azoknak, akikkel a 3 nap alatt többször is összefutottunk. A barlangi út érdekes volt, acélsodronyok segítették a mászást. A három nagy természetes ablaktól függetlenül nagy hasznát vettük a fejlámpának. A barlang után felszaladtunk a hegyoldalba megkeresni a geoládát, de hosszas téblábolás után sem lett meg. Túl nagy volt a bükkavar és a GPS nem volt egyértelmű a sűrű erdőnek köszönhetően.

Geni és az áfonya

Geni és az áfonya

Geni belakmározta a környék összes áfonyáját, lila lett a nyelve hegye is :)

A Fortuna ligetnél jobbra indultunk tovább a Belvedere csúcs felé. A csúcs lélegzetelállító. Nem csak azért mert elfogy a szusz mire felér a vidám turista, hanem mert letekintve 130 m -es mélységben csorog a Szamos, szemben pedig egy még magasabb sziklafal köszön vissza. Kiültünk a sziklákra és befaltunk néhány csokit. Az útleírásra pillantva meghökkentem kicsit, hiszen az út lefele vezetett a Szamosig, majd a másik oldalon ismét fel… Nos ez a lefele út elég izgalmas volt. Csúszott is és nem is volt túl sok használható kapaszkodó, de kb fél óra alatt azért leértünk. Geni bébi a 2 in 1 állapotában igazán kitett magáért. Itt gondoltam először de nem utoljára hogy “nocsak, respect“…

Szamos partja

Szamos partja

A Szamoson átkelve nekivágtunk a meredélynek. Láttunk útközben még egy barlangot, de már erősen sötétedett, így siettünk tovább. Az utolsó szakaszon már erősen fáradtak voltunk, és jólesett belehuppanni az autó kényelmes fotöljeibe. Az út gyönyörű volt, remekül éreztük magunkat. A kocsmáros valami elképesztő állagú, állítása szerint “Gulyás” -al várt minket (inkább hasonlított valami szétfőtt krumpli főzelékre némi sonkával). Az íze azért nem volt rossz. Meglepetésünkre a kocsma tele volt magyarokkal, akik a túrák során, elszámolva a távokat ide tévedtek. Hosszú út várt még rájuk a szállásukig. Egyik csoportnak kölcsönadtuk a hősugárzót, lévén hogy nekik nem volt fűtésük.

2. nap – Eszkimó jégbarlang (GCEjeg), Galbina szirt (GCalbi), Csodabazár (GCpoto)

Mohaerdő

Mohaerdő

Reggel viszonylag korán, tiszta időre ébredtünk. Elmentünk kocsival a fennsíkon lévő bolt -ig (zárva volt), és innen vágtunk neki az erdőnek. Itt talán még meseszerűbb, manó lakta helynek tűnt az út. Áfonya, szeder és vad málna volt az uzsonnánk.

A jégbarlangot gyorsan megtaláltuk, de a geoláda helyét itt is hatalmas avar borította, nem lett meg…

Lassan leereszkedtünk a barlangba, át az erkélyen egészen a jégoszlopokig. Többre számítottunk. Csak néhány 2 méteres jégdombocska volt már, illetve a talajt jég borította. Később két sráccal találkoztunk, akik régóta ismerik a helyet és elmondták, hogy 5 éve még 10 méteres volt a jégoszlop egész évben!

Jégbarlangban

Jégbarlangban

Kis gyümölcs és csoki falatozás után utunk a Galbina szirthez vezetett. Itt csodálatos volt a kilátás, és könnyen megtaláltuk a faodúba rejtett geoládát is. Sajnos kicsit felhős volt az idő, így csak részben láthattuk a panorámát.

A térképet böngészve egy rövidítést terveztem a csodavárig. Ez utóbb nem bizonyult annyira jó ötletnek. Félúton letértünk az ösvényről, és nekivágtunk a vadonnak. Egyre nehezebben haladtunk, az aljnövényzet sűrűsödött. Kissé elfáradva, kissé nyűgösen, de végül odataláltunk a csodavárhoz, és egyből meglett a geoládája is.

Kilátás

Kilátás

A csodavár valóban csodavár. Fentről több mint 100 m mély katlant lehet itt több kilátóból is megfigyelni, olyan, mintha egy vár belső udvara lenne, és mi a várfalon nézelődnénk. Körbejártuk a “várfalat”, a nehéz terep ellenére gyerekcsapatokkal is találkoztunk. Egy útelágazásnál eldöntöttünk hogy lemegyünk. Még belefér az időbe.

A nagyon meredek ereszkedő izgalmas volt, de lent várt minket az igazi csoda, a Pokol tornáca barlang. Nem a tornác, hanem a túloldalról másztunk le. A látvány lenyűgöző. A barlang belmagassága helyenként a 75 m -t is eléri! A barlang hossza pedig kb. 500 m. Szinte teljes szélességben a Galbena folyó folyik, szerencsére alacsony volt a vízállás, így kőről kőre ugrálva haladhattunk. Nagyon változatos volt a terem, időnként komoly fejtörést okozott hogyan is haladjunk tovább.

Barlangban

Barlangban

Olyan érzésem volt mintha egy jól megtervezett mordori élménytúrán járnék. Geni itt is kitett magáért, úgy mászott mint egy kis mókus.

Kiérve a hatalmas barlangból, láthattuk miért is kapta a hely a Pokol tornáca nevet… A felfele út is érdekes volt, vassodronyok segítették a mászást. Ismét alaposan elfáradva, csodákkal telve értünk haza.
3. nap – Galbina kőköz (GCgalb)

Pokol tornáca

Reggel kinéztem az ablakon, és fehér volt minden. Gyönyörű zúzmara borította a tájat. Terveink szerint a Galbina kőközt látogattuk meg, amit úgy tűnt lentről, egy autóval is járható útról lehet legjobban megközelíteni. Összecsomagoltunk, elbúcsúztunk a kocsmárostól és elindultunk … volna. A nyári gumi rettentően csúszott a zúzmarás füvön. A kocsmáros mutatott egy fűmentes kerülőt, ahol viszont nagy reccsenéssel fennakadt az autó. Kis küszködés után kiszabadultunk, és legurultunk Pietroasa -ig, ahol is rájöttünk hogy már jóval előbb le kellett volna térnünk a Galbinához vezető útra. Visszafele nagyon figyeltünk, és meg is találtuk a jól álcázott letérőt.

Az út felfele nehezebb volt mint a Pádisra felvezető út. Helyenként ismeretlen mélységű, vízzel telt pocsolyák, vízátfolyásoktól sáros csusszanók nehezítették az utat. Több mint 1 óra kellett a kb 10 km megtételéhez. Az út rendkívül érdekesen indult.

Galbina szoros

Galbina szoros

A Galbina szorosában, a függőleges falon kellett haladnunk. Volt olyan rész, ahol a falra erősített láncon lépkedtünk és a fölötte lévő sodronyba kapaszkodtunk. Kisvártatva a gyönyörű vízeséshez értünk. Itt elég nagy volt a tömeg, minden turista magyar volt :)

Bemásztunk a vízesés mögötti barlangba is, és a geoládát itt sem leltük. Ezt a túrát rövidnek terveztük, de így is fél kettő volt már, amikor az autóhoz értünk.

A visszafele úton még Belényes előtt felvettünk egy székely bácsit, aki stoppolt – Nagyváradig. Kissé nyűgösen, éhesen értünk vissza Kövesdre kb fél nyolc körül, ahol Csenge már aludt. Kis pihenő után óvatosan beemeltük a lányt az üléskéjébe, és irány Pest!

Gyönyörű volt, jó volt, máskor is még, de inkább terepjáróval (másnap vettem észre hogy folyik valami olaj a kocsiból, mint később kiderült a váltóolaj volt, valami izé kiütődött egy másik izéből, és kicsöpögött az olaj egy része, szerencsére nem lett nagyobb baja :)

A többi kép itt!