Az egyik kedvenc részem a 2. könyvből, valószínűleg azért, mert hasonlít egy kicsit Jób tépelődéséhez. Mi is történt tehát Hitlerrel:

Először is: nem kerülhetett a pokolba, mert pokol nem létezik. Ilyenformán egyetlen hely maradt számára: a mennyország. De ez még mindig csak a kérdés megkerülése. Valójában arról van szó, hogy Hitler tettei rosszak voltak. Ám újra és újra elismétlem: a mindenség nem ismeri a jót és a rosszat. Semmi sem lehet eredendően jó vagy rossz. Minden, ami van – egészen egyszerűen csak van.

Az élet nem iskola, és csak azért vagytok itt, újra emlékezzetek. Ami pedig az élet kioltását illeti, annyi minden kiolthatja: hurrikán, földrengés…

Ohó, az más!  A természeti csapás Isten ujja.

Minden esemény Isten ujja.

El tudod képzelni, hogy bármi is megtörténhet, ha én nem akarom?  Azt hiszed, felemelhetnéd a kisujjadat, ha én nem döntenék úgy, hogy megteheted? Semmit nem tehetsz az akaratom ellenére!

De folytassuk csak az „igazságtalan” halálról szóló fejtegetést. Például igazságtalan-e, ha valamilyen betegség okozza ?

Én nem az igazságtalan szót használnám. A betegség, akárcsak a természeti csapások, természetes okok. Nem egészen olyan, mint amikor egy ember, mondjuk Hitler, halomra öli a többit.

Akkor mit szólsz a balesethez ?  Egy ostoba, véletlen baleset…

Ugyanaz. Balszerencsés, tragikus, de az is Isten ujja. Nem kémlelhetünk Isten gondolataiba, hogy kitaláljuk, miért történt meg. Nem is próbálkozhatunk vele, hiszen Isten kifürkészhetetlen és felfoghatatlan. Az isteni titok a mi horizontunkon túl fekszik, és bűnös dolog kutakodni utána.

Honnan tudod?

Mert ha Isten azt akarná, hogy mindezt tudjuk, akkor tudnánk. A tény, hogy nem tudjuk, bizonyítja, hogy Isten nem akarja.

Vagy úgy. Szóval az a tény, hogy nem értitek, mi miért történik, az Isten akaratának bizonyítéka. Az a tény, hogy megtörténik, az nem Isten akaratának a bizonyítéka. Érdekes…
Lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan, de tudom, mit gondolok.

Hiszel-e Isten akaratában, hiszed-e, hogy Isten mindenható ?

Igen.

No persze. Csak Hitler vonatkozásában nem. Ami történt, az nem Isten akarata volt.

Nem.

Hát az meg hogy lehet?!
Hitler megsértette Isten akaratát.
Na jó, jó, de hogy sikerült neki, ha egyszer Isten mindenható?

Megengedted neki.

Ha megengedtem neki, akkor mégiscsak Isten akaratát teljesítette.

Hát… nagyon úgy néz ki. De miféle okod lehetett rá?  Nem! A te akaratod szerint neki is volt szabad akarata! Tehát a saját akarata érvényesült, amikor elkövette a rémtetteit.

Közel jársz, egészen közel.

Igazad van. Hitlernek-mind mindnyájatoknak-az Én akaratom szerint volt szabad akarata. De semmi olyasmit nem akarok, hogy szüntelen és végtelen büntetésben legyen részetek, ha nem úgy döntötök, ahogyan elvárom tőletek. Miféle szabadsága lenne akkor a döntésnek? Igazán szabadon cselekednétek, ha tudnátok, hogy kimondhatatlan szenvedés vár rátok, amennyiben nem azt teszitek, amit akarok?

Ez nem büntetés kérdése. Egyszerűen a következmény. Ugyanolyan természeti törvény, mint Newton törvénye az erőről és az ellenerőről.

Aha, szóval jártas vagy a teológiai érvelésben, melynek egyetlen célja, hogy megtartson Engem bosszúálló Istennek… ráadásul úgy, hogy Engem még csak felelősség se terheljen érte.

Folytatás…