[Előzmények]

Hitlert tehát azért küldték, hogy megmutassa, milyen szörnyűségekre képes az ember, milyen mélyre süllyedhet?

Igaz, hogy Hitlert küldték hozzátok, de ne feledjük, hogy a szörnyűségeket ti hajtottátok végre. A Közös Tudatból emelkedett ki, de nem létezhetett nélküle. Hát ez a tanulság.

A hit az elkülönülésben és a felsőbbrendűségben – a mi szembeállítása a tivel és az őkkel – teremtette meg a Hitler-tapasztalatot.

Az Isteni Testvériség, az egyesülés és az Egység tudata – az enyém és a tiéd helyett a miénk– teremti a Krisztus-tapasztalatot.

Ha a fájdalom nem csak a tiéd, hanem a miénk, ha az öröm nem az enyém, hanem a miénk, ha az egész élet tapasztalata a miénk, akkor beszélhetsz a Teljes Élet tapasztalatáról.

Miért ment Hitler a mennybe?

Mert nem tett semmi rosszat. Tette, amit tett. Hadd hívjam fel a figyelmedet, hogy éveken át milliók hitték, hogy „igaza” van.

Ha kipattan az agyadból valami hülye ötlet, de tízmillió ember egyetért veled, akkor miért gondolnád, hogy meghibbantál?

Azt is a világ döntötte el végül, hogy Hitler „rosszat” tett. Úgy is mondhatnám, a Hitler-tapasztalat hatására az emberek új fogalmat alkottak arról, Kik Ők, és Kik Akarnak Lenni.

Ő állította fel a mércét, ő szabta a határt, és mi hozzáigazítottuk a világképünket. Krisztus ugyanezt tette, csak a túloldalon.

Voltak és lesznek újabb Krisztusok és újabb Hitlerek. Tartsd nyitva a szemed !  Különböző szintű a tudatosságuk, és nap mint nap láthatod őket közöttetek sétálni az utcán.

Még mindig nem értem, hogyan kerülhetett Hitler a mennybe?  Mire föl kaphatta a jutalmat?

Először is értsd meg, hogy a halál nem vég, hanem kezdet, nem valami borzalmas élmény, hanem öröm. Nem záróra, hanem nyitás.

Életed legboldogabb pillanata az lesz, amikor véget ér.

Mégpedig azért, mert nem ér véget, hanem olyan csodálatosan folytatódik, tele békével, bölcsességgel és örömmel, hogy lehetetlen leírni, hiszen fel sem foghatod.

Először tehát azt kell megértened – ahogy már el is magyaráztam -, hogy Hitler nem bántott senkit. Bizonyos értelemben nem szenvedett miatta senki, sőt egyenesen véget vetett a szenvedéseknek.

Buddha azt mondta: “Az élet szenvedés”. És igaza volt.

Jó, mondjuk, hogy elfogadom… de Hitler nem tudta, hogy jót cselekszik!  Abban a tudatban élt, hogy rosszat csinál!

Dehogy gondolta. Azt hitte, hogy segíti a németeket. Ez az, amit nem akarsz megérteni.

A saját világképéhez viszonyítva senki sem tesz „rossz”-at. Mit sem tudsz az emberi tapasztalat összetettségéről, ha azt állítod, hogy Hitler őrültségeket csinált és tudta, hogy őrült.

Meggyőződése szerint jót tett a népének. És a népe is azt hitte !  Pontosan az volt benne az őrültség, hogy a nép nagy része egyetértett vele!

Azt mondod, Hitler „rosszat tett”. Rendben. E mérce szerint meghatározhatod magadat, többet megtudhatsz magadról. Rendben. Úgyhogy ne ítéld el Hitlert, mert tanított titeket.

Valakinek meg kellett tennie.

Nem tudod milyen a hideg, ha nincs meleg, milyen a fenn, ha nincs lenn, melyik a bal, ha nincs jobb. Nem ítélheted el az egyiket és magasztalhatod a másikat. Ha így teszel, semmit nem értesz.

Évszázadokon át elítélték Ádámot és Évát. Azt mondták, hogy elkövették az eredendő bűnt. Bizony mondom: ez volt az eredendő áldás. Mert ha ők nem tapasztalják meg a jót és a gonoszt, fogalmatok sem lenne erről a két lehetőségről !  Sőt, mindaddig nem is léteztek !  Addig nem létezett „gonosz”. Minden és mindenki tökéletes volt, paradicsom a szó szoros értelmében. De nem tudhattátok, hogy az, nem érzékelhettétek a tökéletességet- mert nem ismertetek semmi mást.

Akkor most elítéled őket, vagy köszönetet mondasz nekik?

És mihez kezdj, mondhatnád, Hitlerrel?

Bizony mondom: Isten szeretete, könyörülete, bölcsessége, megbocsátása, szándéka és célja elég nagy ahhoz, hogy még a legelvetemültebb bűnöket és bűnözőket is befogadja.

Lehet, hogy e pillanatban nem értesz egyet Velem, de az mit sem számít.

Már megtanultad, amit meg kellett tanulnod.