A minap rámtalált egy Ausztriában élő Emich rokon. Egyelőre próbáljuk kibogozni a rokoni szálakat, addig is egy új sorozatot indítok el, az Emichekről :) Elsőként a leghíresebb magyar Emich életrajzát ollóztam ide a Pallas nagylexikonból:

Emich Gusztáv

Emich Gusztáv, könyvárus és könyvnyomdász, szül. Pesten 1814 nov. 8., megh. 1869 ápr. 3. Atyját korán elvesztvén, miután a maga erejére volt utalva, a könyvkereskedői pályára lépett s a külföld nevezetesebb nagyvárosaiban több éven át foglalkozott e szakmával. 1842. Pesten könyvkereskedést nyitott s a fősulyt a nemzeti irodalom fejlesztésére helyezte. «Nemzeti könyvkereskedés» igen gyakran gyülhelye volt a politikai tekintélyeknek.

Emich adta ki Petőfi költeményeit s ő szerezte meg Petőfi minden költeményeinek tulajdonjogát. 1848. alapította Eisenfels Rudolffal nyomdáját. A forradalom idején sok munkát nyomatott a magyar kormány megbizásából. A később bekövetkezett események után kiadásainak legnagyobb részét elkobozták s igy a legnagyobb kitartásra s áldozatra volt szüksége, hogy fiatal nyomdai s kiadó-vállalatát fentartsa. 1850. alapította a Pesti Naplót. Lassan-lassan, de biztosan fejlődött a nyomdai vállalat s a könyvkiadóhivatal, mely nemcsak több nagyértékü munkát, hanem számos díszművet is állított elő, mely utóbbiak a külföldi kiállításokon is feltünést keltettek. Ezek közül felemlítendő a bécsi magyar krónika, melynek kiállítása 14000 forintba került s mely a párisi világkiállításon nagy érmet nyert. Az általa alapított üzletekből alakult a ma is fenálló Athenaeum részvénytársaság. Emich e téren szerzett érdemei elismeréseül «emőkei» előnévvel nemességet kapott. V. ö. Sennovitz Adolf.