Hol is kezdjem a történetet…

Kellemes hely

Kellemes hely agyonszaturálva

Meglehetősen kellemes és kivételes helyen lakunk. Buda egyik hegyének oldalában, egy zsákutcából nyílik a kapu, ahonnan 75 lépcső vezet fel a házhoz. Félúton egy kerítés fogad “harapós kutya” táblával. A kert meredek, lépcsőzetes és rendezett. Van kis tó (egy ideje tubifexek költöztek bele!), pázsit, gyümölcsfák (körte, cseresznye, füge, meggy), fűszernövények, eper, sok sok virág, rózsakert és sziklakert.

A ház fölött csak az erdő, lenn pedig a város fényei. Tökéletes a csend, mintha nem is 15 percre lenne az egyik forgalmas budai kereszteződés. Nyáron egy hétig a Sziget visszhangjait hallani, de máskor csak a madarak csacsognak, néha pedig vaddisznó zörög az erdőben. Előfordult hogy éjjel a kapuból láttam néhány szarvast átfutni a kerten…

Szeretünk itt lakni.

Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban viszi el valaki a különböző holmijainkat. Az öcsémtől kapott Vespa robogóval kezdődött, amit egyszer lenn hagytam éjjelre az utcában. Azután kilopták a szintén az utcán éjszakázó Rover első indexeit és ködlámpáit. Üzenem a tettesnek, hogy a ködlámpát nem fogom pótolni még egy darabig! Néhány hónapra rá ismét eltűntek az indexek.

Saját építésű biciklim

Saját építésű biciklim

Ma reggel kinyitottam a ház melletti kamra ajtaját, amit teljesen benőtt a borostyán, hogy biciklivel guruljak be dolgozni, de a bicikli már nem volt sehol. Geninek Adrienn segítségével nyár elején vettünk egy használt mountit, gyereküléssel. Ezzel ragyogóan lehetett közlekedni a környékbeli meredélyeken is. Az én saját kezűleg épített verseny bicajom többnyire pihent csak, kivéve amikor együtt görgött a család. Mindkettőt már más melegíti.

A tulajdonos cserét megnehezítő tényező (hatalmas halálosztó kutya) sajnos ki volt – van épp iktatva. A fenti kertrészbe lett kizárva a friss gyep miatt. Lehet, hogy már leszokott az ugatásról is, mivel a két házibaba miatt folyton le lett szidva hangoskodásért.

Ez az eset úgy érzem egészségesen érint már. Volt olyan időszak, amikor az anyagi világtól való túlzott elrugaszkodási kísérletek miatt egyenesen élveztem a hasonló helyzeteket, amikor kifejezhettem nemtörődömségemet, vagy vélt és valós érinthetetlenségemet. Ez most nem ilyen volt. Élvezem a biciklizést. Sajnálom hogy vége lett, de leginkább azt sajnálom, hogy Budapest vonzereje szép lassan szertefoszlik…