Minden héten találok egy napot, amikor elmondok egy imát a Szent István Bazilikában. A hely hatását még az sem tudja csorbítani, hogy folyton tele van turistákkal. Az ima megnyugtat, feltölt és erőt ad. Van cél, van terv, van egység.
Beszélgettünk pár hete Árpival az ima és a meditáció kapcsolatáról. Sok a hasonlóság, a különbség talán az, hogy a meditáció egy immanens (bennünk élő, velünk egységben lévő) Istennel való kapcsolatot feltételez, az ima pedig egy individuális atyához szól. Szerintem mindkét meglátás helyes, játék a szavakkal…

Isten természetesen tud beszélni, ha akar, az azonban a legkevésbé sem látszik valószínűnek, hogy éppen velem akar beszélni.
Nos, ez a gyökere minden nehézségnek, amit megtapasztalsz az életedben – nem tartod magad érdemesnek rá, hogy Isten szóljon hozzád.
Te jó ég ! Hogy is számíthattál arra, hogy valaha is meghallod a hangomat, ha nem találod magad érdemesnek a beszélgetésünkre ? Bizony mondom: e pillanatban is csodát teszek. Mert nemcsak hozzád szólok, hanem minden egyes emberhez, aki felemeli ezt a könyvet, és elolvassa ezeket a szavakat.
Minden egyes emberhez szólok most, és mindegyiküket ismerem. És azt is tudom, hogy melyikük fogja megtalálni az útját ezekhez a szavakhoz – pontosan tudom, hogy, akárcsak valamennyi más közlésemet, egyesek meghallják – míg mások csak hallgatják, de nem hallanak semmit.