Az előző bejegyzéssel szerintem remekül egybevág az alábbi részlet :)

Mindenkinek aki inkább a szívére hallgat…

Akkor mondd el nekem még egyszer, hogy miért kerül olyan sok időmbe létrehozni a választott valóságot ?

Számos oka van. Mert nem hiszel benne, hogy a tiéd lehet, amit választasz. Mert nem tudod, hogy mit válassz. Mert folyamatosan megpróbálod kitalálni, mi lenne számodra a „legjobb”. Mert jó előre biztosítékot követelsz, hogy valamennyi választásod „jó” lesz. És mert minduntalan meggondolod magadat!

Ne igyekezzek kitalálni, mi a legjobb nekem?

Igencsak viszonylagos, hogy mi a legjobb; több száz változótól függ. Ez nagyon nehézzé teszi a választásokat. Egyetlen szempontra kellene tekintettel lenned, amikor döntést hozol: megfelel ez annak, Aki Vagyok?  Azt jelenti-e, Aki Akarok Lenni?

Az egész élet ilyen kinyilatkoztatásokból áll. Mert minden azon múlik, hogy lehetőség, vagy választás révén jön létre.

A választás alapján élt élet: tudatos cselekedet. Akció. A lehetőség alapján élt élet: tudattalan sodródás. Reakció. Amikor „újrajátszol” valamit, összegzed a bejövő adatokat, rákeresel a memóriatárolódban az ugyanilyen hasonló tapasztalatodra, és ugyanúgy cselekszel, ahogy korábban. Az elme műve, nem a léieké.

Ez aztán a válasz!  De hogyan hallgassak a telkemre?  Honnan tudhatnám, mit hallok?
A lélek érzelmekkel beszél hozzád. Hallgass az érzelmeidre. Kövesd az érzelmeidet. Tartsd becsben az érzelmeidet.

Érdekes… Nekem inkább úgy tűnik, hogy pontosan az érzelmeim becsben tartása miatt kerülök örökösen bajba.

Mert „baj”-nak tekinted a fejlődést, az egy helyben ácsorgást pedig biztonságnak.

Bizony mondom néked: az érzelmeid soha nem sodornak „bajba”. Az érzelmeid jelentik az igazságodat.

Ha olyan életet akarsz élni, melyben sosem követed az érzelmeidet, ám valamennyi érzésedet átszűri az elméd gépezete, csak rajta. Dönts az elméd helyzetelemzés alapján. De ne számíts túl sok örömre egy ilyen tákolmányban, annak megnyilvánulására végképp ne, Aki Valójában Vagy.