Van bennem egy ellenérzés a mikrókkal kapcsolatban.

Ezt időnként magyaráznom kell, és a helyzethez illő magyarázatokkal állok elő. Az ellenérzés eredetileg tiszta tapasztalás volt. Később szennyeződött be különböző elméletekkel. A mikrózott ételeket a következő jelzőkkel tudnám körülírni: száraz, szétesett, forró-hideg, savanyú, vízhiányos, nehéz. Nem szeretem megenni.

Persze utánanéztem az elméleteknek is. Sok ellentmondásos károgás, mellébeszélés melett még több, ezeket lehurrogó írást találtam. Írásommal nem meggyőzni szeretnék, csak kis szösszenetet bemutatni erről az időnként a családban is felmerülő témáról. A következőket szűrtem le a talált anyagokból:

A lehurrogó írások azt emelik ki, hogy a mikró esetében a mérhető és közismert paraméterek a tudomány által megállapított hatérértékeken belül vannak. A mikró -t elhagyó elektromágneses sugárzás viszonylag gyenge (gyengébb mint a mobiltelefon sugárzása), “tehát nem lehet veszélyes”.
A mikrót ellenzők általában keverik a tudományos kisérleteket, a tudomány által el nem ismert területekkel, így válva könnyű prédává, a tudomány papjainak oltárán…
Azt gondolom, hogy a veszélyek nagyobb része a hivatalos tudomány által még fel nem tárt területen leselkedik.
Szerintem a mikró nem veszélyesebb mint napjaink legtöbb gyorsfagyasztott, tartósított, vegyileg támogatott élelmiszere, de a használatával a még egészséges élelmiszerek is élvezhetetlenné, “haszontalanná” válnak.

Szerintem a mikró egyfajta radírként megszünteti az élelmiszerek és a víz információtartalmát. A mikró működésének alapja az, hogy egy nagyfrekvenciás elektromágneses sugárral kezeli az ételt. A sugár másodpercenként kb 2.5 milliárdszor vált polaritást. Ezért az ételben lévő poláros molekulák (pl. emlékezzünk csak a víz molekula “alakjára”, ahol az oxigén körül +, a hidrogének körül – polaritás jelentkezik) a sugárzás hatására elkezdenek rángatózni, egyszer a + másik alkalommal a – oldalukat fordítva a sugárzás felé. Ez a másodpercenként 2.5 milliárdszoros pörgés átadódik egyik molekuláról a másikra, és gyakran okoz szakadásokat a gyenge kölcsönhatásokban. Az apoláros molekulák mozdulatlanok maradnak (pl. néhány zsír fajta). Az étel melegszik, és “szétzilálódik”. A hermetikusok (sicc. Eco: Foucault inga), akikkel sok szinten egyetértek, szerint ettől károsodik az anyag információtartalma. Szerintük az anyag struktúrájával is emlékezik az őt ért hatásokra, és a szervezetnek nem csak a kémiai struktúrára, hanem erre az információra is szüksége van ahhoz, hogy megfelelően beépíthesse a szervezetbe az ételt. Persze messzebb is lehet menni, az élelmiszerek aurája, polimorfogenetikus mezejének sérülése is az emlegetett hatások között van.

Itt most nem térek ki részletesen a sok említett kísérletre a mikróval kapcsolatban (a mikróba zárt telefon miért cseng ki, ha elvileg árnyékolt doboz az egész… a mikróba tett égő gyertyáról gömbvillám vállhat le… Dr. Masaru Emoto kisérletei a vízzel…), akit érdekel, könnyen rátalál ezekre a neten.

Biológiai szempontból úgy gondolom, a mikró egyszerűen tönkreteszi az ételt, torzult molekulákat hoz létre, melyek hatása nehezen becsülhető meg. A természettől idegen szétszakadt sejteket produkál, az étel genetikai anyagát módosítja, kiszámíthatattlan mutációkat okozva. Igazából egy szubjektív érzés, a mikrózott kaják szintén szubjektív rossz íze, és sok olvasmányélmény (melyekről szívesen beszélgetek bármikor) teszi számomra (szubjektum számára) egyértelművé, hogy kerüljem a mikrót amennyire csak lehet…

A mikró működése

Az elektromágneses rezgés keltésére magnetroncsövet használnak, amely egy speciális kialakítású vákuum dióda. Két végén állandó mágnesek találhatók. A vákuumcső tengelyében egy izzítható katód felületéből lépnek ki az elektronok. A katód és az anód közötti, jellemzően 4 KV-os feszültség hatására az elektronok sugár irányban indulnak el. A katódból kilépő elektronokat mágneses tér segítségével spirális pályára kényszerítik. A spirális pályán mozgó elektron gyorsulva mozog, és így elektromágneses hullámokat gerjeszt. Ezek felerősítésére az anód körül fémből készített üregek vannak kialakítva.

Hagyományos módon az ételeinket úgy melegítjük, hogy az edénnyel, annak is az aljával közöljük a hőt. Ha folyadék halmazállapotú az étel, akkor a hőmérséklet-különbségek hatására áramlások jönnek létre benne, és könnyedén forrásba jöhet. A mikrohullámú sütőben a meleg az ételben keletkezik, ennek eredményeként az előbb említett áramlások nem jönnek létre, így előfordulhat, hogy a víz túlhevül. A legtöbb mikrosütőben forgó tányért találunk. Ugyanis a melegítőtérben állóhullámok alakulnak ki, melyek hullámhossza kb. 12 cm, vagyis 6 cm-enként találunk egy csomópontot. Ennek duzzadóhelyén nagyon, csomópontján pedig egyáltalán nem melegszik az étel. A forgatás hatására az étel minden pontja eljut a duzzadóhelyre, és így lesz egyenletesen meleg. Sokan talán az esztétikai érzékükre hallgatva a forgó tányér közepére helyezik a melegítendő ételt. Ha a sütőben itt duzzadó hely van, akkor az ételben koncentrikus körök mentén eltérő hőmérsékletet hozunk létre.

http://www.zoldmagazin.com/belso/mikrohullam2.html

http://radar.blog.hu/2007/02/05/title_2518