Megszülettél! A leggyönyörűbb baba vagy a világon! Tele van veled a lakás, a világ, mi… Látlak most is, ahogy a bölcsődben alszol… Megpróbálom visszaidézni csodálatos születésedet.
Nagyon sokat készültünk az érkezésedre. Anya minden héten tornászni járt, voltunk egy 10 hetes előkészítő tanfolyamon a gyermekvédelmi intézetben, babaelsősegélyen, és végül az otthon szülés tanfolyamon, Ágiéknál.

Anya már a legelején felvetette hogy lehethogy ő otthon szeretne szülni, nem kórházban, a sok sok olvasnivaló meg beszélgetés az Árpiékkal, akik szintén otthon szülték Zoárdot, meggyőztek arról, hogy ez a biztonságosabb és jobb út. Ági csodálatos ember. Sok védő réteg van rajta, mert üldözik amit csinál, de nagyon megnyugtató,  személyre szóló és emberi minden gesztusa.

24 -én hajnalban Geni felébresztett, hogy kétségei vannak, mivel nehezen aludt, és valami barnás folyadék volt a betétjén. Megvártuk a reggelt, és felhívtuk Ágit, aki így látatlanban nem tudott nyilatkozni a helyzetről, kérte hogy vigyem el neki a barna csíkot. Elvittem izgatottan, meglátta és mondta hogy ez nem vészes, csak egy kis vér, de már elindult valami…
Délelőtt anyának időnként már összehúzódásai voltak, amik estig kb. 10 perces rendszerességgel ismétlődtek. Úgy gondoltuk hogy lehethogy már éjjel megszületsz! Küldtünk is SMS -t a rokonoknak. Este nagy vihar volt, és beázott a pincénk. Ekkor anya még tudott segíteni hordani a vödröket, takarítani a vizet… Éjjel együtt vajúdtunk, voltunk a kádban, odakinn a kertben, és egyre erősebbek lettek az összehúzódások. Én mértem az időközöket, és hoztam anyának az innivalót, forró vizet, banánt, amit kért. Reggelre 6 percesek lettek az összehúzódások, anya kicsit már fáradt volt, de a szünetekben még mosolygott. Felhívtuk Ágit, hogy lehethogy már jönniük kellene, mert időnként 3-4 percesre rövidült az idő. Ő el is jött a felszerelésekkel, csomagokkal fél kilenc körül, megvizsgált minket, és mondta hogy még elmegy, mert épp csak kicsit van még kitágulva a méhszáj. Bár amikor végignézett egy összehúzódást, annyit mondott hogy ez erősebb volt mint amit a telefonáláskor sejtett, de gyengébb annál hogy már ott kellene hogy maradjon. A felszerelés így nálunk maradt, ő elment, mi folytattuk az egyre erősebb vajúdást. Anya ismét a kádba ment, és én már szinte mindegyik összehúzódásnál szorítottam a kezét. Több óra múlt így el, közben a fájások már 3 percenként követték egymást, és szóltam Ágiéknak hogy jöhetnek. Nehéz volt néznem anya kűzdelmét, ahogy tágulni próbált, elkezdtem beszélni hozzá, elmondtam hogy ő most máshol van, egy gyönyörű tengerparton, ahol fehér a homok és belóg a pálma… A kék tengerben ott van ő veled és jönnek időnként a nagy hullámok. A kontrakciók ilyenek voltak. Hosszú, nagy hullámok. Vitték anyát, segítették hogy több és több helyed legyen. Minden hullám a tágulásért érkezett.

Közben megérkeztek Ágiék is. Egy bába tanonccal ketten. Átöltöztek, bejöttek. Egy picit rossz volt. Megszűnt az a nagyon mély együttlét. Segítettek. Hoztak forró vizet, borogatták anyát, maszírozták. Egy idő után azt tanácsolta Ági hogy változtassunk, mozogni kell. Anya kijött a kádból, és bementünk a szobába, ahol már minden elő volt készítve. Az ágy, a szőnyeg, a szülőszék.
Időnként meghallgatták a kis szapora szívhangjaidat. Anya vérzett egy picit és már fáradt volt nagyon. A méhszáj 2 óra körül már majdnem eltűnt, és hirtelen elfolyt a magzatvíz is, ami addig védett téged. Egy pici rész a méhszájból becsípődött és elkezdett vérezni. Ági kérte hogy 2-3 fájást háton fekve tűrjetek. Anyának ez nagyon rossz volt, de megszűnt a vérzés. Ezután a fájásokat előre hajolva, állva, énekelve és folyamatosan mozogva tűrte. Mivel már elég fáradtak voltatok, kaptatok valamilyen erősítő homeopátiás szert.

A végén anya odaült az ágyunk szélére, én mögé ültem és tartottam átkarolva. Ági bíztatta, hogy már látja a fejed. Egyszercsak kicsusszantál. Én úgy éreztem magam mintha egy visszhangzó csőben lennék, picit mintha áthallottam volna amit te hallottál. Gyönyörű és makulátlan voltál az első pillanattól kezdve. Nem láttam rajtad még vért sem. Nem lélegeztél rögtön. Ági a földön térdelve tartott téged egy piros törölközőbe takarva, és száját a pici arcodra téve kiszívogatta a magzatvizet. Ez a pillanatszámomra elragadó, csodálatos volt! Miután elkezdtél lélegezni, anya mellkasára kerültél. Nem sírtál, meglepett mosolyt láttam inkább az arcodon. Elmúlt talán negyed óra is így, megkönnyebbült boldog eufóriában, amikor eszünkbe jutott, hogy még mindig nem tudjuk hogy fiú vagy -e vagy lány! Bekukucskáltam gyorsan a törölköző alá… Közben megtaláltad anya cicijét, és elkezdtél szorgalmasan szopizni, bár ekkor még nem nagyon volt mit.

Fél óra telhetett el, amikor a köldökzsinórod már nem lüktetett. Ekkor egy hosszú részt hagyva Ági elszorította két helyen madzaggal. A két madzag között elvágtam az éltető köteléket. A méhlepény egyben és könnyen érkezett. Megcsodáltuk a hihetettlen színű hártyákat, és ezt a szervet, ami majdnem 9 hónapon át táplált téged. (A méhlepényt másnap elvittem az óbudai starthelyre és egy szikla alá, fa tövében elástam. Majd egyszer meglátogatjuk) Ezután Ági kinyomkodta anya hasából a benntmaradt vért, és a kérdésemre, hogy most mit kell csinálnunk a babával, azt válaszolta, hogy most már csak fel kell nevelni :)

Ti pihentetek, Ágiékkal meg uzsonnáztunk közben, és földöntúli hangulatban be be kukucskáltam a szobába, hogy jól vagytok -e. Legszebb napja volt az életemnek!